

Reggel egyedül ébredtem. YongGuk már fent volt
és Daesunggal játszott. Szeretem őket nézni, ahogy játszanak. Ilyenkor mindig
olyan békés minden. Nincs semmire se gondunk és olyan mintha a percek megálltak
volna, nekünk előnyt szerezni, hogy élvezzük egymás társaságát, amíg világ a
világ. Nem akarom ezt az idillt semmi pénzért lerombolni. Olyan szép így az
élet. Olyan jó lenne örökre így maradni.
• Jó reggelt fiúk. Beszállhatok? - rá csapott a
fiam a kezemre mikor a játékhoz nyúltam.
• Nem. Hyun!! - és oda adta YongGuknak a labdát.
Két éves a fiam és mégis olyan akaratos, mint én. Sőt lehet, hogy jobban.
Mostanában minden időt együtt töltenek. Nem arról van szó, hogy engem nem
szeret a fiam de YongGukal jobban el van. Lehet, hogy azért mert keveset van
itthon. Nem baj. Nem akartam, hogy megtudja a fiam, hogy Zelo az apja. Jobb ez
így mindenkinek. Jobb lesz neki abban a tudatban élnie, hogy YongGuk az ő
vérszerinti apja. Bementem a szobánkba és újra elő vettem a levelet. Nem tudtam
tőle megszabadulni. Újra és újra elolvastam minden egyes sorát. Nem volt szép
levél. Lényegre törő volt és nem is azért érintette meg a szívem, mert olyan
szépen fogalmazott volna, hanem azért mert tudtam, hogy még mindig szeret. Tudom,
nem lenne szabad róla ábrándoznom, de nem tudok mit tenni. Még mindig van, egy szál,
amiben tudok kapaszkodni, ha minden veszni, látszik az életemben. Összetéptem a
levelet, de azzal a mozdulattal meg is bántam. Eltettem a levél darabjait, hogy
legalább ez meg legyen. Felálltam és kiment a fiúkhoz.
• Kértek reggelit?
• Már ettünk. Nagyon korán kelt fel a kis fickó
te pedig végre olyan jól aludtál, hogy nem volt szívem felkelteni.
• Ma mész valahová?
• Nem. Miért?
• Akkor jó, mert így legalább el tudok menni,
vásárolni. Felöltözök és megyek is.
• Egyedül? - kérdezte megdöbbenve.
• Igen. Ha egyedül vagyok, jobban oda tudok
figyelni.
• Nem engedlek el egyedül.
• Ne szórakozz már! - indultam a szobánk felé,
hogy felöltözök. De ő utánam jött, bejött a szobába és becsukta az ajtót.
• Nem engedem, hogy egyedül menjél bárhová is.
• Na, most mi bajod van? - közeledet felém.
• Soroljam?
• Légy szíves.
• Egy ott vannak a hülye haverjaid a yakuzák. Ha
egyszer megtaláltak máskor is megfognak, én pedig nem vagyok ott, hogy
megvédjelek.
• Ők nem a haverjaim és amúgy is jól tudod, hogy
meg tudom magam védeni.
• Na, ettől félek én. Nem akarom, hogy börtönbe kerülj,
mert ők emberek nem vámpírok. Ők nem foszlanak szét azonnal. Értük börtönt
kaphatsz ha rajta kapnak és téged eléggé könnyű kiszúrni a gyönyörű szép
szemeid miatt. A következő ok Zelo. - szívem nagyot dobbant a neve hallatán.
• Mi van vele? – kérdeztem közönyösen mintha
semmit se számítana nekem.
• Érez, még irántad valamit tudom jól és nem
vagyok hülye te is iránta.
• Tévedsz te tényleg hülye vagy.
• A bátyám mondta, hogy kettesbe voltál vele
mikor öltöztél.
• A bátyád ott se volt mikor bejött és amúgy is
csak gratulálni jött be. Nem vagy normális és ráadásul még féltékeny is vagy.
Meg kéne végre értened, hogy Zelo a múlt, de akárhányszor mondom, ezt neked te
sose hiszed el. Nem érdekelsz akkor is elmegyek muszáj ki kapcsolnom.
• Majd én segítek neked kikapcsolni. - átölelt
és megcsókolt.
• YongGuk ne…. A gyerek…. Oda kint…. Van..
Bármikor bejöhet… hallod? - mondtam neki miközben a nyakamat csókolgatta.
• Igaz. El is felejtettem. Értsd meg szeretlek és féltelek. Haza jössz
ezt bepótoljuk. – kacsintott egyet.
• Elmegyek. Sietek haza.
• Jó, de holnap veled megyünk. Vigyázz magadra
kérlek.
• Bolond vagy. - felöltöztem és ki léptem az
ajtón. Hála a jó égnek nem voltak sokan a bevásárlóközpontban így gyorsan
végeztem. Hazafelé azon gondolkoztam el vajon mi a fene üthetett YongGukba,
hogy ennyire megint elkezdet félteni. Zelotól? Mit akarnék én ugyan Zelotól?
Semmit. De ezt már elmondtam ezerszer. Muszáj bíznia bennem, hogy én is tudjak
magamba bízni. Mikor haza értem legnagyobb meglepetésemre Zelo volt nálunk és a
fiammal játszott. Oda rohantam a fiamhoz és felkaptam.
• TŰNJ EL A FIAM KÖZELÉBŐL!!!! - ordítottam rá.
- KI A FENE ENGEDETT BE TÉGED???
• Jessica én voltam az nyugi. Nem egyedül van. A
fiúk már látni akartak téged és eljöttek meglátogatni Zelo pedig jött velük. -
oda mentem Zelohoz és az ujjammal fenyegettem.
• Ha még egyszer meglátlak a fiam közelébe neked
véged. Neked semmi közöd nincs hozzá.
• De van hisz az én fiam.
• Igen te megcsináltad, de nem te foglalkoztál
velünk. Elhagytál.
• Nem tehetek róla.
• De tehetsz és felejtsd el a fiam. -
megfordultam és bementem Daesunggal a szobájába. Szorosan magamhoz öleltem és
puszilgattam fejét.
• Anya én celetlek.
• Én is kicsim. Én is. A mami nem haragszik rád
azt ha azt hiszed csak meg akar téged védeni a gonosz emberektől mert nagyon
szeret.
• Minden rendben? - kérdezte YongGuk.
• Igen minden rendben csak tudod régi emlékek
felkavarodtak bennem. Lehet egy kicsit túlreagáltam a dolgokat hisz tudod,
milyen vagyok. Megyek is. Szerintem jobb lesz, ha bocsánatot kérek tőle.
Vigyázol Daesungra mindjárt jövök.
• Rendben. - kimentem a fiúkhoz ők pedig
egyesével átöleltek, kérdezgették, hogy jól vagyok-e, hogy bánik velem YongGuk.
Válaszoltam kérdéseikre én is egyesével átöleltem őket majd oda mentem Zelohoz
és behívtam a konyhába majd magunk mögött becsuktam az ajtót.
• Zelo úgy tudja YongGuk, hogy bocsánatot kérek tőled,
de ide figyelj, nem mondom, el többször szállj le rólam és a gyerekemről. Semmi
közöd nincs hozzánk. Van, saját családod törődj azzal. - megfogta kezem és
magához húzott.
• Ezt most úgy fogom venni, hogy ez a
beszélgetés meg se történt. - megcsókolt én pedig megint viszonoztam
akaratlanul. Édes ajkai könyörtelenül birtokolták enyéimet. Nem akart
elengedni, folytatni akart minden ott ahol múltkor abba hagyta. Adtam neki egy
pofont majd berohantam YongGukhoz Daesung szobájába. Átöleltem YongGukot majd
megcsókoltam. Őt akartam magamon érezni. Azt akartam, hogy csak ő szeressen
senki más.
• Kérlek, köszönj el tőlük a nevembe is jó?
• Rendben kicsim. - mikor elmentek akkor jöttem
ki a szobából és egyenesen a kertbe mentem, hogy egy kis kerti munkával
lehiggadjak. Zelo nem tudom, mit képzel magáról. Miért akar teljesen tönkre
tenni? Miért nem jó minden, úgy ahogy van? Neki is van saját élete és családja
és nekem is. De akkor is egy picit még szeretem, de nem hagynám el érte semmi
pénzért YongGukot. Nem soha nem. Zelo
nem ér nekem ennyit, hogy egy ilyen nagyszerű embert elhagyjak. Olyan zavaros
most minden, mint annak idején. Megint nem tudom eldönteni mi a helyes és mi
nem. A szívem összezavarodott. Két dolgot akar egyszerre, de az agyam tudja,
hogy csak egy dolgot kaphatok meg egyszerre. Zavaros az egész. Olyan, mint egy
érthetetlen film, ami nem jól lett be fejezve te pedig értetlenül állsz a
monitor előtt és magadban kérded, hogy most miről is szólt? Akkor most mi van?
Értetlenül állsz a szereplők kilátástalan érzésein gondolkodva. Én is így
érzek. Nem tudom, mi van, mit kéne tennem.
• Szia Jessi. Mit csinálsz?
• Nem tudom. - épp egy virágot ástam kifelé a
földből.
• Azt miért vetted ki?
• Fogalmam sincs. - összeestem zokogva. Összedőlni
készül az addigi tökéletes világom. Szánalmas vagyok, ahogy ott térdepelek és siránkozok,
mint egy hat éves kisgyerek.
• Na, mi a
baj? - átölelt és magához szorított. - Ennyire felkavart? Legközelebb nem teszek,
ilyent esküszöm.
• Daesung?
• Elaludt.
• Úszok egyet. Az hátha lenyugtat. - bementem a
házba felvettem fürdő ruhám. Rá néztem a kicsire és már indultam is lefelé.
Bele mentem a vízbe és elkezdtem ide-oda úszni YongGuk pedig a szélén sétálva
követett engem. - Nem maradok, bent sokáig tudod mennem, kell főzni.
• Mondtam már, hogy vegyünk fel egy bejárónőt.
Te is tudnál, piheni nem kéne, annyit dolgoznod több időd lenne ránk.
• De nekem jó így. - lefröcsköltem.
• Szemtelenkedsz?
• Nem. - megint lefröcsköltem.
• Ki akarsz kapni? - kaján vigyor húzódott
arcára.
• Nem. - s megint lefröcsköltem. Levette
nadrágját és pólóját. Egy szál boxerben beugrott mellém én pedig visítottam egyet,
ahogy karjaiban éreztem magam. - Engedj el! - utasítottam nevetve.
• Börtönbe zárlak, mert rossz kislány vagy. -
megfordított és megcsókolt. Le akart vetkőztetni mikor megszólalt a csengő. - A
francba. - mondtunk szinte egyszerre. Felkaptam a törülközőm magamra és
indultam a kapu felé. YongGuk anyja volt az.
• Szia Jessica. - a lehető legflegmában.
• Jó napot asszonyom. - hajoltam meg előtte.
• Hol van a fiam? - s a drága fia egy szál vizes
alsó gatyába jött az anyja elé. Hát persze miért is ne.
• Hát te anya?
• Én is örülök a találkozásnak fiam. - át akarta
ölelni. - Meg ne merjél ölelni, amíg ilyen vizes vagy. - YongGuk lekapta rólam
a törölközött, amit egy győztes mosollyal hajtott végre én pedig a hátára
csaptam egy olyan "szemét vagy YongGuk" nézéssel. - Látom a terhesség
nem nagyon viselt meg, de remélem, nem leszel többé terhes. Rosszul járna a világ,
ha még több lenne belőled.
• Asszonyom ezt inkább majd én és a drága kicsi
fia fogjuk eldönteni.
• De látom a szád nagysága maradt a régi. A
szüleidet fel kellett volna pofozni mikor nevelni próbáltak, hogy rendesebb
ember legyen belőled és ne legyél ilyen szemtelen meg pimasz. De hát a korcsnak
is korcsa születik. - nyitottam volna a szám szóra, de nem tudtam, mert
szemembe könnyek gyűltek a szüleim iránt érzett hiány miatt és a dühtől. - Be
se invitálsz már a fiam házába?
• Tudja a járást minek?
• Azért mert vendég vagyok.
• Anya fejezd, már bekérlek. - bementünk a
házba.
• Hol van az a kölyök?
• A szobájában alszik és az a kölyök anya az én
fiam.
• Esetleg csak papíron. És ha már itt tartunk,
ha a kölyök ide fent alszik, ti miért vagytok lent pancsikolni? Mi lesz, hogy
ha valami baja lesz?
• Anya nekünk is kell egy kis kikapcsolódás.
• Én nekem mellettetek nem volt fiam. Annyi volt
a kikapcsolódás, míg aludtatok de még annyi se mert még akkor is ott ültem az
ágyatok felett.
• Lehet, hogy ezért vannak rémálmaid szívem. -
fordultam cinikus mosollyal YongGuk felé.
• Kisasszony én a helyedbe meg se szólalnék. Nem
érzem az ebéd illatát.
• Mivel most értem haza nem rég.
• És ráérsz pancsikolni?
• Igen rá érek amúgy is mi köze hozzá?
• Nem baj fiam majd én főzök neked.
• Anya nem kell. Majd Jessica főz.
• Mióta veled van a fiam csak fogyott.
• Be ne merjen menni a konyhámba. - álltam el az
útját tiltakozva.
• Nem a tied, hanem a fiamé.
• Tudja, mit akkor a fia bassza meg a házat
engem meg maga hagyjon békén. - ott hagytam és felmentem a fiam mellé majd ágya
mellett a széken ülve elaludtam. Sírt a kisfiam mikor felébredtem. Felvettem
megnyugtattam majd vittem lefelé a konyha irányába, mert tudtam, hogy éhes.
Mikor bementem a konyhába ez a banya szétpakolt mindent. Úgy nézett ki az egész
konyha, mint egy háborús övezet. Csináltam a fiamnak tejbegrízt majd
megetettem. YongGuk sétált be a konyhába és hátulról átölelt majd lehajolt és
megpuszilta fejem tetejét.
• Jól aludtál?
• Igen. Honnan…
• Felmentem megnézni minden rendben van-e. Ne
foglalkozz anyámmal. Tudod milyen.
• Itt van még?
• Igen.
• Remélem rendet fog rakni.
• Megígérem. - ekkor varázsszóra bejött hozzánk,
de nem vettük észre, mert YongGuk épp akkor hajolt le megcsókolni. - Szeretlek
nagyon is. És tudod, mi van?
• Na, mi? - kérdeztem mosolyogva.
• Éjjel nappal csak téged akarlak minden
formában. Azt akarom, hogy minden formában meg tudjalak kapni.
• És ezt pont a gyerek előtt kell megbeszélnetek
fiam.
• Anya!
• Jó, hogy végre abba hagytad a lustálkodást és
lejöttél. Tessék. - vágta hozzám a mosogató szivacsot.
• Mit kezdjek én ezzel?
• Talán el kéne mosogatni.
• Nem én csináltam a disznó ólat, hanem maga.
• Azt mondtad a te konyhád.
• Na, jó nekem magából most van elegem. Tessék
YongGuk a fiad. - nyújtottam át Daesungot. - Felmegyek átöltözni és addig haza
sem jövök, míg ez itt van. - azzal kifordultam és rohantam fel felé a lépcsőn.
Mikor lementem hallottam, hogy YongGuk anyja nagyon magyarázz valamit fiának.
• Kis fiam annyi mindenkit megkaphattál volna
miért pont egy ilyen kerekszeműt? És ráadásul yakuzákkal cimborál. Szégyent
hozol vele ránk. Hagyd el most még nem késő. Kérlek, fiam ne hozz szégyent
ránk. Hagyd el. És ráadásul ez a kölyök nem is a tied szóval még nem is tud
fenyegetéssel maga mellett tartani téged.
• Anya tudod jól, hogy szeretlek, de most fejezd
be. Daesung olyan nekem, mintha fiam lenne és Jessicanal jobbat itt úgyse
találtam volna. Mert nekem nem olyan lány kell, akiből van vagy száz másik,
hanem olyan, akiből egy van és szeret engem. Nekem ő kell minden hibájával
együtt. És tudomásom szerint elmondtam neked mindent mit miért tett és ráadásul
arra is megkértelek már, hogy ne tegyél a szüleire célzást, mert meghaltak.
• Nem érdekel ez a véleményem. - szó nélkül
kisétáltam a bejárati ajtón és GD felé vettem az irányt.