Már egy hete. Már egy hete, hogy YongGukkal összeházasodtunk. Már egy hete, hogy Zelo adott egy levelet. Bolond. Az érzéseim nem fognak megváltozni akár mit fog tenni. Azt mondta vár rám. Várjon, nem tudok mit tenni. Nem akarom őt én csak YongGukot akarom. Ő az, az ember, aki szeret és vigyáz rám. Nem kereset még Zelo és nem is bántam. Ne is keressen. Nem akarok vele se beszélni se találkozni. Még rá gondolni se akarok. YongGuk minden téren boldoggá tesz. Meg ad nekem és fiamnak Daesungnak mindent. Vettünk egy házat, egy saját házat én pedig elrepültem Tokyoba, hogy visszaadjam főnökömnek a házam kulcsát. Nem nagyon örült neki, hogy nem kell nekem már tovább, de elmagyaráztam neki mindent. Elmeséltem, hogy mi történt velem miután elmentem tőlük. Boldog volt. Boldog volt, hogy talpra tudtam állni és boldog vagyok választottam oldalán. Igen boldog vagyok és ezt már régen tudtam kimondani. Köszönök neked mindent YongGuk. Ígérem, nem fogok csalódást okozni. Mindig melletted leszek, bármi történjen velünk. Nem foglak magadra hagyni hisz te se hagytál engem sose. Mindig számíthattam rád. Mindig ott voltál velem, ha baj volt. Megérdemled, hogy én is ugyan úgy szeresselek téged, ahogy te szeretsz engem.
• Jessica ne ábrándoz. - szólt rám mikor készülődött a TS.-be. - Elvigyem a picit bölcsibe?
• Igen kérlek. Nagyon hálás lennék mert sok dolgom van és nem biztos, hogy végzek vele.
• De délután neked kell érte menni, mert tudod este koncertünk lesz.
• Oké rendben. Legyetek nagyon jók. Állj csak meg.
• Mi az?
• Hol marad a reggeli puszim?
• Jaj Jessi. – forgatta szemeit majd megcsókolt. - Sietek haza és kérlek, most várj meg, mert már nagyon…
• Megvárlak, menjél. - adtam az én pici fiamnak is egy puszit és útnak engedtem őket. Visszamentem a konyhába összepakoltam a tányérokat elmosogattam majd elkezdtem feltakarítani a lakást. YongGuk nem változott semmit. Ugyan az a rendetlen fiú maradt mint mikor megismertem. Nem bántam, hogy nem változott semmit. Ne is változzon. Én azért vagyok, hogy ezeket a dolgokat megcsináljam ő pedig azért, hogy vigyázzon ránk. Szeretem. Érte bármit megtennék. Pórszívóztam mikor valaki megfogott hátulról. Azt hittem YongGuk az ezért hát jobban hozzá dörzsöltem magam.
• YongGuk mit keresel te itthon? Már hiányzom? Nem érdekelsz estig ki kell bírnod. - megfordultam és azt hittem meghalok. Zelo volt az. - Te mi a fenét művelsz itt? – ugrottam el tőle.
• Nyitva volt az ajtó.
• Neked nem próbálni kellene?- kérdeztem felháborodva.
• Nem.
• Menj el Zelo kérlek. Hagyj engem békén most már. – toltam, kifelé de nem engedte magát. Testét alig tudtam megmozdítani.
• Nem tudlak. Nem tudlak elfelejteni. Értsd már meg. Kellesz nekem. Kérlek.
• Nem. - megcsókolt. Régen csókolt már meg. Úgy tűnt hiányzott a csókja. Nagyon is. Akaratlanul viszonoztam és most nem tudtam abba hagyni. Nem. Akárhogy küszködtem ellene nem ment. Szívemben legbelül még mindig szeretem Zelot. Nagyon is. Felkapott és felültetett az asztalra, elkezdte rólam lefejtegetni a ruhát én pedig hagytam. Engedtem minden egyes érintését. Át adtam magam minden egyes tettének. Szeretem őt is és YongGukot is. YongGuk… Rá gondoltam és nem akartam tovább Zelot. Nem akarom YongGukot megbántani. Nem érdemli meg. Ő olyan jó ember.
• Zelo ne kérlek ne… Nem szabad... Kérlek, menj el és ne keres többet. Nem akarom, hogy keress, hidd el nekem YongGuk kell és nem te. Felejts el.
Este volt már jobban mondva 11 is elmúlt, de még YongGuk nem tért haza. Egyelőre nem bántam. Egész nap Zelo és ő járt a fejembe. Vajon jól döntöttem? Ez hülye kérdés még szép, hogy jól döntöttem. Zelo becsapott, felcsinált majd leszarta a fejem magasról. Jól döntöttem. De akkor is a sok bántás után még mindig érzek Zelo iránt valamit. Most kell lépnem. Most kell ezt a gondolatot gyökerestől ki tépni az agyamból. Nem kell Zelo. Nem, nem, nem. Nem lehet minden olyan, mint régen. Én már máshoz tartozom. Más az életem, a célom, mindenem. Egyetlen ember lehet csak az életembe és ez YongGuk.
• Szia, drágám megérkeztem. – lépett be a szoba ajtaján szerelmem. Fáradtnak és nyúzottnak tűnt.
• Szia. Milyen volt?
• Jó volt. Szokás szerint megint őrjöngtek és most Zelo se volt béna. Újra önmaga lett. Biztos talált egy csajt. A felesége nem olyan édes, mint az enyém. – megcsókolt. – Tehát nem is csodálkozok, hogy más lányoknál keresi a boldogságot. Na, megyek, lefürdök, mert hulla vagyok.
• Jól van. Kérsz valamit enni?
• Most nem. Megfürdök, és utána inkább alszok. - elment lezuhanyozni én pedig nem akartam ennyibe hagyni a dolgot hisz ő kérlelt reggel. Csak ő miatta maradtam fent egész éjszaka. Utána mentem. Mikor beléptem a fürdő szobába már csak boxerre volt rajta. - Hát te?
• Mi hát te? - közeledtem felé kecses léptekkel. - Tán zavarok?
• Nem, de most nagyon fáradt vagyok. – hangjából hallatszott a könyörgés. Tényleg fáradt.
• Tudom jól azért jöttem. - felültem a mosógépre ő pedig beállt a két lábam közé. Kezeit a combomra tette majd simogatta őket. Egyre fentebb, és bentebb járt a keze.
• Gonoszkodsz?
• Talán.
• Elhanyagollak?
• Nem. De amúgy is, hogy jön ez ide?
• Akkor szoktál ilyen akaratos lenni.
• Nem vagyok az csak, mint feleséged segíteni akarok neked, mert látom fáradt vagy.
• Azért jössz ide így?
• Hogy így? - megcsókolt követelőzően és alig akarta abbahagyni. Gyengéden megharaptam alsó ajkát, de a vártnál ő ettől jobban beindult. Levette rólam trikómat és bugyimat majd levette magáról a boxert. Megfogott és velem együtt bement a zuhany alá. Kinyitotta a csapott és úgy csókolt tovább. - Tegyél le! – mondtam hangosan miközben nevettem.
• Nem és ne kiabálj mert valaki mellettünk eggyel aludna. Most egy kicsit lehűtlek kisasszony.
• Itt?
• Igen. Van más ötleted, hogy hol tudlak lehűteni?
• Igen a szobába.
• Az nem jó.
• De az.
• Nem. - rá tett merevedő férfiasságára és magáévá tett. Hangosan nyögtünk fel mind a ketten mikor elélveztünk. Még álltunk egy kicsit a kis akciónk után a tus alatt és egymást fürdettük YongGuk édes illatú tusfürdőjével.
• Bolond vagy YongGuk. - mondtam neki mikor már az ágyban feküdtünk.
• Tudom. - magához szorított és adott egy puszit a homlokomra. - Nem akarlak elveszíteni. Nagyon szeretlek.
• Én is abban biztos lehetsz. Neked köszönhetem, hogy élek.
• Buta vagy.
• Nem ez így van. Ha te nem lennél én még mindig yakuza lennék, és talán ki tudja, már nem is élnék.
• Ne nekem köszönd, hanem a fiadnak. De most inkább aludjunk, mert hulla vagyok. - betakart és egymás karjaiban el is aludtunk.
Nincsenek megjegyzések:
Megjegyzés küldése