Sírtam. Nem akartam sírni, de most
jöttem rá, hogy ezek után fog jönni a java. Nem tudok majd választani hisz mind
a kettőjüket szeretem. Szeretem Zelot is és szeretem YongGukot is. Az lenne a legjobb,
ha most meghalnék, és nem kellene többet a szemükbe néznem.
• Jessi. - szólt hozzám Zelo majd államnál fogva felemelte a fejem. Lehajolt hozzám és megcsókolt gyengéden. Viszonoztam majd átöleltem a nyakát és közelebb húztam magam hozzá. Lefektetet az ágyra majd rám mászott. Szépen lassan elkezdte csókolgatni a nyakam én pedig felnyögtem.
• Zelo…
• Megígérem jó lesz. - és az is volt. Minden újra egy pár percre olyan volt, mint régen. Magamban érezhetem és ennél több nekem nem is kellett. Vágytam már rá nagyon is. Újra akarom. Még többet akarok belőle és ez az idő múlásával csak rosszabb lesz. Vágyom gyönyörű, törékeny testére. Újra és újra meg akarom ízlelni. - Köszönöm. - csókolta meg homlokomat mikor már egymás karjaiban feküdtünk.
• Én is. Hiányoztál Zelo most már tudom.
• Te is nekem, de nem akarom, hogy bűntudatod legyen.
• Nem lesz.
• De lesz, és megint nem akarsz engem újra látni.
• Szeretlek Zelo…
Másnap reggel mikor haza értem a boszorkány még mindig ott volt.
• Hát te? - kérdeztem tőle.
• Mi hát te? Te mit keresel, itt kérdezhetném én.
• YongGuk megjöttem.
• Jessica. - szaladt hozzám és felkapott. - Szia, szerelmem. Jól aludtál?
• Nem.
• Na, gyere, akkor most bepótlunk mindent.
• Ne YongGuk most ne kérlek. Fáradt vagyok… Fel megyek Daesunghoz.
• Valami baj van?
• Nem nincsen. - megcsókoltam. Ezek után már nem sokszor voltunk együtt, de egyre többet kerestem Zelo társaságát így is meg úgy is. Mindig többet akartam belőle. Akár hányszor megláttam a szívem egyre gyorsabban vert én pedig mindig felsóhajtottam, ha nem ért hozzám vagy nem szólt hozzám. Akartam őt. Éjjel nappal csak rá vágytam. Nem akartam nélküle tovább lenni. Nem akartam létezni se. Szenvedtem. Most már tudom és érzem, hogy ő, hogy szenvedet mikor ott hagytam. Én vagyok a hibás. Ha nem lettem volna olyan makacs és önző, akkor most nem itt tartanánk. Vele élhetnék boldogan és nem YongGukkal. Nem akartam bántani de Zelot jobban szerettem és ez által majdnem minden nap be is bizonyítottam neki titkos ott létünkön. Zelo volt nekem a mentsvár. Ő hozzá mentem, ha valami bajom volt és ő volt az, aki meg is vigasztalt. Visszamentünk majdnem minden nap a hotelba és eltöltöttünk pár boldog órát majd haza mentünk családjainkhoz, mint ha mi sem történt volna. Így történt ez több hónapon keresztül és senki nem sejtett semmit. Mikor rá értünk és tudtunk mindig találkoztunk. YongGuk mint előtte mindig próbálkozott, de nem mindig engedtem neki. Mikor nem engedtem akkor mindig ki találtam valami kifogást, de sose sejtett semmit. Pedig ha tudta volna hányszor csapom be. Nem akartam bántani ezért nem mondtam neki semmit. Szeretem Zelot de őt is. Sok mindent tett értem a múltban, amit nem dobhatok csak úgy el.
• Jessi… - szólt hozzám Zelo mikor karjai közt feküdtem.
• Hmm…???
• Mikor mondjuk el YongGuknak?
• Te megörültél??? - ültem fel az ágyon. - Nem fogunk neki semmit se mondani. Nem fogom tönkre tenni az életét.
• Hagyd, elkérlek akkor egy szó nélkül.
• Nem fogom. Nem fogom elhagyni Zelo. Sokkal tartozok neki.
• Szereted?
• Most nem ez a kérdés. Nem fogom elhagyni. Hagyd el a feleséged.
• Nem lehet.
• Na, látod… Nekem se lehet. Nem fogom elhagyni.
• Jessica nekem ez így nem fog menni. Gyűlölöm, magam mikor a szemébe nézek.
• Mert szerinted én mit érzek??? Nem ugyan azt?? Akkor se fogom neki elmondani.
YongGuk születésnapja:
Ma van YongGuk születésnapja és sajnos influenzával küszködik. Nem bírt kiszállni az ágyból ezért csak a csapat társai jöttek el felköszönteni.
• Szia, haver… Boldog szülinapot!!!! - tüszkölt egyet mikor mindenki egyszerre kiabálta ezt a monológot. - És jobbulást!
• Jessi hozol nekem egy bögre teát?
• Persze kicsim.
• YongGuk most már értem miért nem vagy hajlandó meggyógyulni hisz egy ilyen csinos ápolónő mellett én se szeretnék meggyógyulni. - mondta Zelo mikor visszajöttem a forró teával. Ahogy ezt meghallottam el is ejtettem.
• Jessi minden rendben? - kérdezte YongGuk.
• Persze.
• Segítek. - ajánlotta Zelo.
• Nem kell. - jött utánam. Bementem a fürdőbe a felmosóért, a seprűért és a lapátért. Bejött majd becsukta az ajtót és neki dőlt, hogy ne tudjak ki menni.
• Mi a baj Jessi?
• Ne játssz velem Zelo. Nem vagy vicces. Így bármikor lebukhatunk…
• Nem ezt akartad?
• Nem. Én nem akarom megbántani YongGukot.
• De így engem bántasz már megint.
• Zelo ne tedd ezt velem. Kérlek. - oda jött hozzám és megcsókolt. Ekkor HimChan nyitott be.
• Hülye gyerek. Zelo . Ti mit csináltok?????
• Jessi. - szólt hozzám Zelo majd államnál fogva felemelte a fejem. Lehajolt hozzám és megcsókolt gyengéden. Viszonoztam majd átöleltem a nyakát és közelebb húztam magam hozzá. Lefektetet az ágyra majd rám mászott. Szépen lassan elkezdte csókolgatni a nyakam én pedig felnyögtem.
• Zelo…
• Megígérem jó lesz. - és az is volt. Minden újra egy pár percre olyan volt, mint régen. Magamban érezhetem és ennél több nekem nem is kellett. Vágytam már rá nagyon is. Újra akarom. Még többet akarok belőle és ez az idő múlásával csak rosszabb lesz. Vágyom gyönyörű, törékeny testére. Újra és újra meg akarom ízlelni. - Köszönöm. - csókolta meg homlokomat mikor már egymás karjaiban feküdtünk.
• Én is. Hiányoztál Zelo most már tudom.
• Te is nekem, de nem akarom, hogy bűntudatod legyen.
• Nem lesz.
• De lesz, és megint nem akarsz engem újra látni.
• Szeretlek Zelo…
Másnap reggel mikor haza értem a boszorkány még mindig ott volt.
• Hát te? - kérdeztem tőle.
• Mi hát te? Te mit keresel, itt kérdezhetném én.
• YongGuk megjöttem.
• Jessica. - szaladt hozzám és felkapott. - Szia, szerelmem. Jól aludtál?
• Nem.
• Na, gyere, akkor most bepótlunk mindent.
• Ne YongGuk most ne kérlek. Fáradt vagyok… Fel megyek Daesunghoz.
• Valami baj van?
• Nem nincsen. - megcsókoltam. Ezek után már nem sokszor voltunk együtt, de egyre többet kerestem Zelo társaságát így is meg úgy is. Mindig többet akartam belőle. Akár hányszor megláttam a szívem egyre gyorsabban vert én pedig mindig felsóhajtottam, ha nem ért hozzám vagy nem szólt hozzám. Akartam őt. Éjjel nappal csak rá vágytam. Nem akartam nélküle tovább lenni. Nem akartam létezni se. Szenvedtem. Most már tudom és érzem, hogy ő, hogy szenvedet mikor ott hagytam. Én vagyok a hibás. Ha nem lettem volna olyan makacs és önző, akkor most nem itt tartanánk. Vele élhetnék boldogan és nem YongGukkal. Nem akartam bántani de Zelot jobban szerettem és ez által majdnem minden nap be is bizonyítottam neki titkos ott létünkön. Zelo volt nekem a mentsvár. Ő hozzá mentem, ha valami bajom volt és ő volt az, aki meg is vigasztalt. Visszamentünk majdnem minden nap a hotelba és eltöltöttünk pár boldog órát majd haza mentünk családjainkhoz, mint ha mi sem történt volna. Így történt ez több hónapon keresztül és senki nem sejtett semmit. Mikor rá értünk és tudtunk mindig találkoztunk. YongGuk mint előtte mindig próbálkozott, de nem mindig engedtem neki. Mikor nem engedtem akkor mindig ki találtam valami kifogást, de sose sejtett semmit. Pedig ha tudta volna hányszor csapom be. Nem akartam bántani ezért nem mondtam neki semmit. Szeretem Zelot de őt is. Sok mindent tett értem a múltban, amit nem dobhatok csak úgy el.
• Jessi… - szólt hozzám Zelo mikor karjai közt feküdtem.
• Hmm…???
• Mikor mondjuk el YongGuknak?
• Te megörültél??? - ültem fel az ágyon. - Nem fogunk neki semmit se mondani. Nem fogom tönkre tenni az életét.
• Hagyd, elkérlek akkor egy szó nélkül.
• Nem fogom. Nem fogom elhagyni Zelo. Sokkal tartozok neki.
• Szereted?
• Most nem ez a kérdés. Nem fogom elhagyni. Hagyd el a feleséged.
• Nem lehet.
• Na, látod… Nekem se lehet. Nem fogom elhagyni.
• Jessica nekem ez így nem fog menni. Gyűlölöm, magam mikor a szemébe nézek.
• Mert szerinted én mit érzek??? Nem ugyan azt?? Akkor se fogom neki elmondani.
YongGuk születésnapja:
Ma van YongGuk születésnapja és sajnos influenzával küszködik. Nem bírt kiszállni az ágyból ezért csak a csapat társai jöttek el felköszönteni.
• Szia, haver… Boldog szülinapot!!!! - tüszkölt egyet mikor mindenki egyszerre kiabálta ezt a monológot. - És jobbulást!
• Jessi hozol nekem egy bögre teát?
• Persze kicsim.
• YongGuk most már értem miért nem vagy hajlandó meggyógyulni hisz egy ilyen csinos ápolónő mellett én se szeretnék meggyógyulni. - mondta Zelo mikor visszajöttem a forró teával. Ahogy ezt meghallottam el is ejtettem.
• Jessi minden rendben? - kérdezte YongGuk.
• Persze.
• Segítek. - ajánlotta Zelo.
• Nem kell. - jött utánam. Bementem a fürdőbe a felmosóért, a seprűért és a lapátért. Bejött majd becsukta az ajtót és neki dőlt, hogy ne tudjak ki menni.
• Mi a baj Jessi?
• Ne játssz velem Zelo. Nem vagy vicces. Így bármikor lebukhatunk…
• Nem ezt akartad?
• Nem. Én nem akarom megbántani YongGukot.
• De így engem bántasz már megint.
• Zelo ne tedd ezt velem. Kérlek. - oda jött hozzám és megcsókolt. Ekkor HimChan nyitott be.
• Hülye gyerek. Zelo . Ti mit csináltok?????
Nincsenek megjegyzések:
Megjegyzés küldése