Egy hónap telt el zavartalanul, események nélkül. Közeledett a szülinapom és alig vártam már. Drága egyetlen pici fiam már annyit, de annyit rajzolt nekem ezen a pár napon belül, hogy már az egész lakás ezzel volt tele. YongGuk és Zelo nagyon jóban lettek újra, legnagyobb aggodalmamra. Tudtam, hogy Zelo csak azért lett újra ennyire jóba férjemmel, hogy közelembe és fiam közelébe férkőzhessen. Legjobb módszernek azt véltem, ha levegőnek nézzem. Nem vettem figyelembe akárhányszor eljött hozzánk. YongGuk miatt jó pofát vágtam hozzá, de egyébként annyira nem érdekelt már.
A születésnapom
napja:
Mióta együtt
vagyok YongGukkal mindig nagy partikat rendezet számomra vagy fiam számára.
Tudja jól, hogy nem szeretem, ha én vagyok a középpontban, de erre mindig azt mondja,
nem érdekli, ennyit te is megérdemelsz. Ez a nap se volt különb. Reggel mikor
felkeltem a hatalmas esküvői sátor már fel volt állítva az udvarban fiam pedig
a dolgozó emberek között rohangált, játszott velük. Felkeltem hát, felöltöztem
és lementem közéjük.
• Jessica menjél, visszapiheni, majd mi mindent elrendezünk.
• Jaj YongGuk ne már. Tudod jól, hogy nem szeretem az ilyen partikat, de te csak csinálod. Akkor legalább hagy maradjak itt.
• Mindenből a legjobbat csak neked… – adott egy puszit a homlokomra. -… és most pont ezért maradsz bent a formás kis fenekeden ülve. Zelo gondoskodj róla, hogy ne jöjjön ki.
• Igenis kapitány. - szalutálva viccelődött vele. - Hölgyem. - nyújtotta a kezét felém, de én az enyémet felé nem. Sértődötten a ház felé mentem ő pedig jött utánam. Elértem a bejárati ajtót és hirtelen megálltam.
• Nem kell utánam jönni. Mehetsz vissza.
• Na, ezt nem te fogod megmondani. - betolt az ajtón. Bementem szobámba, de ő jött utánam. Mikor bejutott bezárta maga mögött az ajtót majd neki dőlt.
• A feleséged hol van? - kérdeztem tőle hát, ha el tudom terelni a figyelmét.
• Otthon.
• Miért nem jött veled?
• Mert nem szeret téged.
• Engem? Hisz nem is ismer.
• Mindig rólad beszélek neki, hogy te ezerszer tökéletesebb és szebb, vagy mint ő. Hogy ő miatta nem lehetünk mi együtt. - jött felém és én próbáltam kikerülni. - Félsz tőlem?
• Nem.
• Akkor meg? Gyere ide. Kérlek.
• Zelo hagyj engem végre békén. - elkapott és magához ölelt. Arcom közel volt az övéhez. Megcsókoltam. Igen most én csókoltam meg ő pedig bele nevetett csókunkba. - Most már békén hagysz?
• Többet akarok egy csóknál.
• Nem kapsz többet.
• Majd meglátjuk. - és nevetve kisétált az ajtón. Rohadék. Nem hiszem el mit művel ez. Én hülye meg miért csókoltam meg? Elegem van. Bár ne ismertem volna meg. A francba. Én YongGukot választottam és nem fogom választásomat megmásítani egy ilyen ember miatt. Bele őrülök ebbe az egészbe. Miért nem tudja végre megérteni, hogy én nem akarok tőle semmit.
• De a te szíved se akarja? Titokban te még mindig szereted és számodra ebben a párhónapban mindennél világosabb lett. Ésszel mindent el lehet fedni, de a szívedet nem, tudod becsapni. Lehet, hogy volt olyan időszakod, amikor tényleg utáltad, de akkor is szereted csak nem merted kimondani. Még mindig szerelmes vagy Zeloba ezt ne tagad. Nem tudod le tagadni. Látszik rajtad. Ha a közeledben van, mindig a lépéseit fürkészed és mikor nem feléd tart szívedben hangosan felsóhajtasz. Nem tudod magad becsapni, és ha meg is próbálod csak az lesz a vége, hogy szenvedni fogsz.
• Inkább szenvedjek, minthogy elhagyjam azt a férfit, akit szeretek.
• Te nem szereted YongGukot. Csak azért vagy vele, mert úgy érzed, ennyivel tartozol neki. Oda adod neki magad minden egyes éjszaka, mint egy rossz kurva cserébe azért, hogy fedél legyen a fejed felett. Nem fogod ezt így sokáig bírni én ezt tudom jól. Ismerlek milyen vagy. Lehet, hogy boldog vagy mellette, de legboldogabb Zelo mellett lennél. Ő vele tartozol össze igazán nem pedig YongGukkal. Szenvedni fogsz és tönkre fogod magad tenni. Életed virága ez által hamarabb el fog múlni, mint ahogy kellene. Szenvedsz és mártírkodsz de nem veszed észre, annyira el vagy foglalva saját kis világoddal, hogy minden tökéletes legyen. De ha megöregszel, és egyedül maradsz, mert férjed meghal, gyerekeid, unokáid nem fognak veled szóba állni akkor fogsz rá jönni, hogy valójában mindent ott rontottál el, amikor nem Zelot választottad, hanem a kényelmes és biztonságos utat. Képes voltál az igaz szerelemről lemondani egy hazugságokkal teli tűzdelt kapcsolatért.
• Az én szerelmem YongGuk iránt nincs teli tűzdelve hazugságokkal.
• Igen kívülről ez látszik, sőt te is ezt látod, de mégis Zelora vágysz. Ő kell neked még mindig ennyi év után is.
• Ha annyira kellene, nekem akkor nem üldözném minden áron el magamtól.
• Ez csak egy gyerekes játék. Minél jobban kell, annál jobban tagadod. Látszik rajtad, hogy még mindig szereted és ezt YongGuk és észrevette. Szerinted miért barátkozott újra össze ilyen hamar Zeloval?
• Azért mert azok is és egy bandában vannak.
• Tévedsz. Azért mert tudja, hogy te nem őt szereted ezért inkább közelebb hozta neked Zelot, hogy legyél boldog. YongGuk szeret téged és ezért halmoz el ajándékokkal. Azt hiszi, hogy majd így tovább fogsz vele maradni, de nem. Ha a szívedre hallgatsz pár nap és te már nem leszel vele. Ha az eszedre akkor nem fog rád várni más csak a sötét öntudatra ébredés, hogy legszebb éveidet elpazaroltad és nem sokára elragad, magával a bús komor halál ahol nem tudsz együtt lenni már azzal, akit szeretsz. Zelot el fogod veszíteni most már örökre.
• El is akarom veszíteni. Nem vagyok kíváncsi rá. Bántott és ezt nem fogom neki soha se megbocsátani.
• Bántott? Nem te bántottad őt azzal, hogy túl makacs voltál? Önző voltál. Nem vetted figyelembe mit él át szívében, mert csak azt akartad, hogy veled legyen minden áron. Te bántottad őt. Te kínoztad őt és zavartad meg nyugodt életét démonjaiddal. Nem tudsz, elszakadni a múltadtól pedig eltudnál. Eltudnál, de nem akarsz. Nem akarsz felejteni pedig a felejtésre meg van az eszközöd, de te nem élsz vele. Dönts és még most mielőtt nem késő: igaz szerelem vagy egy életen át tartó hazugság mely te miattad szövődött. Így nem csak magadat fogod kínozni, hanem alítólagos szerelmedet is. Dönts még, ma mert holnap késő lesz.
• NEM TE FOGOD MEGMONDANI RIDO, HOGY MIT TEGYEK!!!!!!
• Honnan tudod, hogy Rido vagyok? – kacagott.
• Ismerem minden egyes módszered, hogy, hogy kergeted őrületbe az embereket. És te mondtad, hogy ha meghalsz, még akkor is van hatalmad. De egyet mondok felettem nincs hatalmad. Engem nem fogsz megőrjíteni. Nem foglalkozok veled.
• Elfuthatsz, de megmenekülni úgy se fogsz. - kopogtak az ajtón.
• Ki az?
• Én vagyok az Zelo.
• Mit akarsz?
• Bejöhetek?
• Nem.
• De akkor is bemegyek. - és bejött. - YongGuk küldött érted.
• Minek?
• Hogy öltözz fel és gyere le.
• Jó. Kimennél?
• Máskor is át öltöztél már előttem.
• Zelo nem mondom el még egyszer. TŰNJ EL!!! GET LOST!!! RIGHT NOW!!!
• Jól van már. Nem kell úgy ki akadni.
• TŰNJÉL MÁR KIFELÉ HÜLYE GYEREK!!! - végre kiment. Még, hogy végig nézi, hogy átöltözöm. Szemtelen dögje. Mikor lementem a kertbe a lélegzetem is elállt olyan gyönyörű volt minden. A vendégseregnek a felét se ismertem, de ez nem zavarta YongGukot mikor szóvá tettem neki.
• Akkor itt az ideje, hogy megismerd őket. - sorba oda vitt minden számomra ismeretlen emberhez és sorban bemutatott nekik. Volt köztük pár idol is és olyan emberek, akik idolok szeretnének lenni de YongGuktól várják a segítséget ez ügyben. Nagyon sok ember volt és mindenki egyszerre beszélt nevetett. Nem bírtam tovább elegem lett belőle.
• YongGuk.
• Igen? - fordult felém.
• Felviszem, a kicsit aludni nézd, mindjárt leragad a szeme.
• Jó rendben, de siess vissza.
• Úgy lesz. - megcsókoltam és indultam a ház felé. Nagy nehezen rá adtam a pizsamát és lefektettem. Elénekeltem neki a szokásos altatót és csöndben néztem tovább. Valaki szorosan átölelt hátulról.
• Hát nem gyönyörű szép a fiúnk?
• Zelo te mi a fenét művelsz? - megcsókolt. Ellöktem magamtól. - Felejts el.
• Nem tudlak. Hidd el próbáltam, de nem tudlak. Csak egyszer légy még az enyém, kérlek. Csak most az egyszer.
• Nem. Szeretem YongGukot és nem fogok te miattad vele összeveszni.
• Akarlak. - suttogta kéjesen a fülembe.
• De én nem. - kimentem a szobából, de ő is jött utánam.
• Nem hiszek neked. - a falhoz nyomot és erőszakosan csókolt meg. Eleinte nem viszonoztam, de később már igen. Hajába túrtam ő pedig kezével simogatni kezdet.
• Zelo hagyjuk. Fejezzük, bekérlek. Szeretem a férjem.
• Nem te nem szereted a férjed. Te engem szeretsz. Mióta csak megláttál az óta szeretsz.
• Nagyon tévedsz.
• Ne játszd meg magad.
• Nem játszom meg magam.
• Mindig olyan nehezen adod meg magad nekem. És tudom, hogy nem sokára újra meg fogod magad adni nekem.
• Tévedsz. Soha nem kapsz meg többé. (nem így lett…)
• Jessica menjél, visszapiheni, majd mi mindent elrendezünk.
• Jaj YongGuk ne már. Tudod jól, hogy nem szeretem az ilyen partikat, de te csak csinálod. Akkor legalább hagy maradjak itt.
• Mindenből a legjobbat csak neked… – adott egy puszit a homlokomra. -… és most pont ezért maradsz bent a formás kis fenekeden ülve. Zelo gondoskodj róla, hogy ne jöjjön ki.
• Igenis kapitány. - szalutálva viccelődött vele. - Hölgyem. - nyújtotta a kezét felém, de én az enyémet felé nem. Sértődötten a ház felé mentem ő pedig jött utánam. Elértem a bejárati ajtót és hirtelen megálltam.
• Nem kell utánam jönni. Mehetsz vissza.
• Na, ezt nem te fogod megmondani. - betolt az ajtón. Bementem szobámba, de ő jött utánam. Mikor bejutott bezárta maga mögött az ajtót majd neki dőlt.
• A feleséged hol van? - kérdeztem tőle hát, ha el tudom terelni a figyelmét.
• Otthon.
• Miért nem jött veled?
• Mert nem szeret téged.
• Engem? Hisz nem is ismer.
• Mindig rólad beszélek neki, hogy te ezerszer tökéletesebb és szebb, vagy mint ő. Hogy ő miatta nem lehetünk mi együtt. - jött felém és én próbáltam kikerülni. - Félsz tőlem?
• Nem.
• Akkor meg? Gyere ide. Kérlek.
• Zelo hagyj engem végre békén. - elkapott és magához ölelt. Arcom közel volt az övéhez. Megcsókoltam. Igen most én csókoltam meg ő pedig bele nevetett csókunkba. - Most már békén hagysz?
• Többet akarok egy csóknál.
• Nem kapsz többet.
• Majd meglátjuk. - és nevetve kisétált az ajtón. Rohadék. Nem hiszem el mit művel ez. Én hülye meg miért csókoltam meg? Elegem van. Bár ne ismertem volna meg. A francba. Én YongGukot választottam és nem fogom választásomat megmásítani egy ilyen ember miatt. Bele őrülök ebbe az egészbe. Miért nem tudja végre megérteni, hogy én nem akarok tőle semmit.
• De a te szíved se akarja? Titokban te még mindig szereted és számodra ebben a párhónapban mindennél világosabb lett. Ésszel mindent el lehet fedni, de a szívedet nem, tudod becsapni. Lehet, hogy volt olyan időszakod, amikor tényleg utáltad, de akkor is szereted csak nem merted kimondani. Még mindig szerelmes vagy Zeloba ezt ne tagad. Nem tudod le tagadni. Látszik rajtad. Ha a közeledben van, mindig a lépéseit fürkészed és mikor nem feléd tart szívedben hangosan felsóhajtasz. Nem tudod magad becsapni, és ha meg is próbálod csak az lesz a vége, hogy szenvedni fogsz.
• Inkább szenvedjek, minthogy elhagyjam azt a férfit, akit szeretek.
• Te nem szereted YongGukot. Csak azért vagy vele, mert úgy érzed, ennyivel tartozol neki. Oda adod neki magad minden egyes éjszaka, mint egy rossz kurva cserébe azért, hogy fedél legyen a fejed felett. Nem fogod ezt így sokáig bírni én ezt tudom jól. Ismerlek milyen vagy. Lehet, hogy boldog vagy mellette, de legboldogabb Zelo mellett lennél. Ő vele tartozol össze igazán nem pedig YongGukkal. Szenvedni fogsz és tönkre fogod magad tenni. Életed virága ez által hamarabb el fog múlni, mint ahogy kellene. Szenvedsz és mártírkodsz de nem veszed észre, annyira el vagy foglalva saját kis világoddal, hogy minden tökéletes legyen. De ha megöregszel, és egyedül maradsz, mert férjed meghal, gyerekeid, unokáid nem fognak veled szóba állni akkor fogsz rá jönni, hogy valójában mindent ott rontottál el, amikor nem Zelot választottad, hanem a kényelmes és biztonságos utat. Képes voltál az igaz szerelemről lemondani egy hazugságokkal teli tűzdelt kapcsolatért.
• Az én szerelmem YongGuk iránt nincs teli tűzdelve hazugságokkal.
• Igen kívülről ez látszik, sőt te is ezt látod, de mégis Zelora vágysz. Ő kell neked még mindig ennyi év után is.
• Ha annyira kellene, nekem akkor nem üldözném minden áron el magamtól.
• Ez csak egy gyerekes játék. Minél jobban kell, annál jobban tagadod. Látszik rajtad, hogy még mindig szereted és ezt YongGuk és észrevette. Szerinted miért barátkozott újra össze ilyen hamar Zeloval?
• Azért mert azok is és egy bandában vannak.
• Tévedsz. Azért mert tudja, hogy te nem őt szereted ezért inkább közelebb hozta neked Zelot, hogy legyél boldog. YongGuk szeret téged és ezért halmoz el ajándékokkal. Azt hiszi, hogy majd így tovább fogsz vele maradni, de nem. Ha a szívedre hallgatsz pár nap és te már nem leszel vele. Ha az eszedre akkor nem fog rád várni más csak a sötét öntudatra ébredés, hogy legszebb éveidet elpazaroltad és nem sokára elragad, magával a bús komor halál ahol nem tudsz együtt lenni már azzal, akit szeretsz. Zelot el fogod veszíteni most már örökre.
• El is akarom veszíteni. Nem vagyok kíváncsi rá. Bántott és ezt nem fogom neki soha se megbocsátani.
• Bántott? Nem te bántottad őt azzal, hogy túl makacs voltál? Önző voltál. Nem vetted figyelembe mit él át szívében, mert csak azt akartad, hogy veled legyen minden áron. Te bántottad őt. Te kínoztad őt és zavartad meg nyugodt életét démonjaiddal. Nem tudsz, elszakadni a múltadtól pedig eltudnál. Eltudnál, de nem akarsz. Nem akarsz felejteni pedig a felejtésre meg van az eszközöd, de te nem élsz vele. Dönts és még most mielőtt nem késő: igaz szerelem vagy egy életen át tartó hazugság mely te miattad szövődött. Így nem csak magadat fogod kínozni, hanem alítólagos szerelmedet is. Dönts még, ma mert holnap késő lesz.
• NEM TE FOGOD MEGMONDANI RIDO, HOGY MIT TEGYEK!!!!!!
• Honnan tudod, hogy Rido vagyok? – kacagott.
• Ismerem minden egyes módszered, hogy, hogy kergeted őrületbe az embereket. És te mondtad, hogy ha meghalsz, még akkor is van hatalmad. De egyet mondok felettem nincs hatalmad. Engem nem fogsz megőrjíteni. Nem foglalkozok veled.
• Elfuthatsz, de megmenekülni úgy se fogsz. - kopogtak az ajtón.
• Ki az?
• Én vagyok az Zelo.
• Mit akarsz?
• Bejöhetek?
• Nem.
• De akkor is bemegyek. - és bejött. - YongGuk küldött érted.
• Minek?
• Hogy öltözz fel és gyere le.
• Jó. Kimennél?
• Máskor is át öltöztél már előttem.
• Zelo nem mondom el még egyszer. TŰNJ EL!!! GET LOST!!! RIGHT NOW!!!
• Jól van már. Nem kell úgy ki akadni.
• TŰNJÉL MÁR KIFELÉ HÜLYE GYEREK!!! - végre kiment. Még, hogy végig nézi, hogy átöltözöm. Szemtelen dögje. Mikor lementem a kertbe a lélegzetem is elállt olyan gyönyörű volt minden. A vendégseregnek a felét se ismertem, de ez nem zavarta YongGukot mikor szóvá tettem neki.
• Akkor itt az ideje, hogy megismerd őket. - sorba oda vitt minden számomra ismeretlen emberhez és sorban bemutatott nekik. Volt köztük pár idol is és olyan emberek, akik idolok szeretnének lenni de YongGuktól várják a segítséget ez ügyben. Nagyon sok ember volt és mindenki egyszerre beszélt nevetett. Nem bírtam tovább elegem lett belőle.
• YongGuk.
• Igen? - fordult felém.
• Felviszem, a kicsit aludni nézd, mindjárt leragad a szeme.
• Jó rendben, de siess vissza.
• Úgy lesz. - megcsókoltam és indultam a ház felé. Nagy nehezen rá adtam a pizsamát és lefektettem. Elénekeltem neki a szokásos altatót és csöndben néztem tovább. Valaki szorosan átölelt hátulról.
• Hát nem gyönyörű szép a fiúnk?
• Zelo te mi a fenét művelsz? - megcsókolt. Ellöktem magamtól. - Felejts el.
• Nem tudlak. Hidd el próbáltam, de nem tudlak. Csak egyszer légy még az enyém, kérlek. Csak most az egyszer.
• Nem. Szeretem YongGukot és nem fogok te miattad vele összeveszni.
• Akarlak. - suttogta kéjesen a fülembe.
• De én nem. - kimentem a szobából, de ő is jött utánam.
• Nem hiszek neked. - a falhoz nyomot és erőszakosan csókolt meg. Eleinte nem viszonoztam, de később már igen. Hajába túrtam ő pedig kezével simogatni kezdet.
• Zelo hagyjuk. Fejezzük, bekérlek. Szeretem a férjem.
• Nem te nem szereted a férjed. Te engem szeretsz. Mióta csak megláttál az óta szeretsz.
• Nagyon tévedsz.
• Ne játszd meg magad.
• Nem játszom meg magam.
• Mindig olyan nehezen adod meg magad nekem. És tudom, hogy nem sokára újra meg fogod magad adni nekem.
• Tévedsz. Soha nem kapsz meg többé. (nem így lett…)
Nincsenek megjegyzések:
Megjegyzés küldése