8.rész: Dönts!

Zelo egy időre újra a múlté lett. De csak egy időre. Próbáltam minden percemet YongGukkal tölteni, hogy még gondolni se gondoljak Zelora. De nem sikerült. Még mindig nem tudok választani és ettől szenvedek. Akárhányszor meglátom a Tv-ben vagy meghalom, a hangját a régi érzések újra felkavarodnak bennem. Mindkettőjükre szükségem van. Nem tudok különbséget tenni és nem akarom, hogy szenvedjenek. A világ összeomlott körülöttem és próbálok keresni valami utolsó mentsvárat, de nem, találok. Nincsen, nem volt és nem is lesz. Talán van, de abba nem akarok bele gondolni. Itt van rám szükség. Ha még van. Mindent kezdek lassan elveszíteni. Amire eddig azt hittem, hogy az enyém az már nincs sehol. Elveszett, eldobtam magamtól, és ami benne volt örömöm azt most más élvezi, más használja fel saját javára. Árnyéka vagyok már csak régi valómnak. Az a Jessica, aki voltam akkor halt meg mikor Zelotól boldog perceket lopott YongGuk, Zelo és saját kárára.
• Jessica. - felnéztem és HimChan állt velem szembe. Nyugtalan volt és talán dühös is. Féltem tőle akárhányszor megláttam YongGuk közelébe. Nem akartam, hogy elmondja neki, de tudtam ez nem fog sokáig titok maradni.
• Igen? – kérdeztem csöndbe, bűnbánóan, mint aki most ölt embert és próbálja a gyanút elterelni magától.
• Gyere. Tudunk beszélni négy szem közt?
• Igen tudunk. - elvonultunk a többiektől. - Mondjad.
• Mikor fogod neki elmondani?
• Nem most. – fordultam el tőle, hogy ott hagyom, de megszólalt.
• Jessica azt ugye tudod, hogy nem volt szép, amit tettetek? – megragadta kezem.
• Tudom, hogy nem volt szép, de nem tudok az érzéseimnek parancsolni.
• El kell YongGuknak mondanod, mert így Zelot is és magadat is tönkre teszed.
• De ha elmondom neki, akkor pedig őt teszem tönkre. 
• El kell mondanod.
• Mit kell elmondania? - kérdezet közbe YongGuk.
• Azt, hogy szeretlek drágám.
• Jessica… Na, mondjad.
• Csináltam egy kis hülyeséget ne haragudj.
• Mi volt az?
• Összetörtem a kocsit.
• De hát a kocsinak semmi baja meg amúgy is vezetni se tudsz.
• Hát ez az. Nem tudok vezetni, de ki akartam próbálni és összetörtem. Gyorsan megcsináltattam még mielőtt észrevetted volna.
• Ez igaz?
• Igen. 
• Bolond vagy. Akkor ittál mi?
• Csak egy kicsit. Anyád miatt ki voltam bukva.
• Bolond vagy. De én így szeretlek. HimChan elrabolhatom egy kicsit tőled?
• Igen. De később még beszélni akarok veled Jessi. - szó nélkül elmentem YongGukkal. Szégyelltem magam, hogy hazudtam, de nem akartam pont most elmondani, pont itt és pont HimChan előtt. Bementünk egy kis helyiségbe.
• Mondjad YongGuk.
• Gyere ide. - megfogott és a falhoz nyomot úgy csókolt meg. - Mondanom kell valamit.
• Mit?
• Nagyon szeretlek Jessica. Nem tudnám, mi lenne velem nélküled. Remélem te is így érzel irántam. Köszönöm neked ezeket a boldog éveket és remélem, egyszer nekünk is lehet közös gyerekünk. Boldog vagyok Jessica sose voltam ennyire boldog. Megváltoztattál. Nagyon is. Nem hittem volna, hogy majd pont te leszel az a lány, aki miatt képes leszek ennyi mindnet feladni. Szeretlek. És remélem ez sose fog elmúlni.
• YongGuk valamit el kell mondanom.
• Hallgatlak.
• YongGuk én… 
• Gyertek, ki gáz van. - rohant be hozzánk DaeHyun. Mentünk utána. És hamar megláttuk a baj a forrását. Zelo volt az és részeg volt.
• Éljen az ifjú pár. - üvöltötte mikor meglátott minket. - Jessica remélem vele is ugyan olyan jól érzed magad, mint velem.
• Zelo. Ülj már le és józanodj ki. - próbálta lenyugtatni YongGuk.
• Nem YongGuk te ülj le és felejtsd el Jessicat mert ő az enyém. Mindig is az enyém volt és mindig is az enyém lesz. Nem tudsz ellene tenni semmit.
• Hülye vagy.
• Esetleg te. Hagyd el Jessicat nem kellesz te kettőnk közé.
• Zelo fejezd be és menj haza. - parancsoltam neki, de őt ez nem érdekelte. Felállt és oda sétált hozzám majd megcsókolt. Meglepődtem és akár mennyire akartam viszonozni nem tehetem YongGuk miatt így hát ellöktem magamtól, és ahogy ezt tettem abban a pillanatban YongGuk behúzott neki egyet. - YongGuk ne!!!!!
• Miért ne???
• YongGuk… - állt fel Zelo. - lefeküdtem Jessicaval. Csak az a szomorú, hogy nem tud dönteni te és én köztem.
• Hazudsz. – kiabált vele. A szívem szakadt meg hangjára. Ez az, amit nem akartam.
• YongGuk. - szóltam közbe. - Ezt akartam az előbb elmondani. Még mindig érzek valamit Zelo iránt, de irántad is. Nem akarlak elveszíteni titeket. Bocsáss meg kérlek nem akartalak megbántani. – gondolkodott pár percig, és míg eközben néztem mintha ez az erős férfi most halt volna meg. Meghalt és ezer darabjára hullt én pedig nem tudtam mást tenni csak remegve néztem és vártam mikor fog megszólalni.
• Ne szóljatok hozzám. Hülyét csináltatok belőlem. – Zelo felé tartott, aki a vért törölgette azája széléről. Arca az a hófehér arca már nem volt tökéletes YongGuknak hála.- Te kis rohadék veled még számolok. És veled is Jessica. - elment. Kiviharzott az ajtón. Néma csend telepedett a szobára én pedig utána futottam. Nem akartam, hogy így menjen el. Azt akartam, hogy tudja meg mi az igazság. Mindent el akartam neki mondani. Mindent.
• YongGuk hová mész???? – kérdeztem tőle kétségbe esetten.
• Semmi közöd hozzá. – nem állt ment, hanem tovább ment. Beült a kocsiba majd elhajtott amilyen gyorsan csak tudott.
Elment mindenki én pedig egész éjszaka fent voltam és vártam, hogy YongGuk mikor jön haza, de nem jött. Ideges voltam és a telefont néztem hátha felhív vagy valaki felhív és információt ad arról, hogy hol van. De semmi. Kínoztak a percek és a magányos gondolatok mik most úgy repkedtek fejembe mintha megőrültek volna, és abban sántikálnának, hogy a lehető legnagyobb fájdalmat okozzák nekem. Tépelődtem és minden másodperc szánalmasan lassan haladt. Nem tudtam mit csináljak, vagy, hogy mit fogok neki mondani, ha haza jön. Nem jutott eszembe semmi használható gondolat.  Hajnalban jött haza kissé ittas állapotban és nyakán egy fekete folt éktelenkedet. Biztos egy nővel volt. 
• Te miért nem alszol? - kérdezte mikor bejött a szobába.
• Téged vártalak. – mondtam szerényen abban bízva, hogy meg fog sajnálni, de ő ennek jelét egyáltalán nem mutatta.
• Felesleges volt. – mondta szárazon, ridegen, kimérten. Mintha egy vadidegen lennék. Nem csodálkozok.
• YongGuk. Szeretlek téged is ezt meg tudod érteni? - rám ugrott és letepert. 
• Jessica. Tudtam, hogy el fog jönni ez a nap. Tudtam, hogy még mindig érzel Zelo iránt valamit. Tudtam, hogy nem leszel enyém örökre, de reménykedtem, hogy hátha. Most már tudom. Kár volt. Három napod van, hogy dönts. Én, kellek vagy Zelo. Valakitől el kell válnod, mert ez így nem normális. Döntsd el. 
• YongGuk ne tedd ezt velem. – kérleltem a könnyeimmel küszködve.
• Akkor mit tegyek, mondd el. Szerinted ez így normális? Nem az. Mindent megadtam neked azt hittem legalább fontos vagyok neked annyira, hogy nem fogsz hátba támadni.
• Mind ketten fontosak vagytok. 
• Akkor is. Nem érdekel. - végig simított az arcomon. - Fáj, amit tettél. Nem hittem volna, hogy ezt meg fogod velem tenni. Három napod van.