5.rész: A múlt újra jelen

 

A következő napokban szenvedtem. Nem tudtam mi tévő legyek. Magamat okoltam mindenért. Nem szóltam YongGukhoz . Nem akartam vele szóba állni. Egyedül akartam lenni. Elegem lett mindenből mikor az anyja újra beállított hozzánk. Megint én lettem elő véve és apró hibáimat felnagyította hatalmas hibákra. Elegem lett. Nem akartam tovább itt maradni. Nem akartam tovább lenyelni azokat a méreggel teli mondatokat, amiket az anyja mondott nekem. El akartam tűni.
• Jessi ne haragudj anyámra. - jött utánam YongGuk. Megcsókoltam.
• Szeretlek YongGuk de nem bírom tovább muszáj elmennem és tudod, hogy így lesz a legjobb, mert ha tovább maradok, nem tudom, mit kezdek anyáddal. – mondtam neki olyan nyugodtan, ahogyan csak lehetett.
• Tudom, hogy így a jobb és megértelek. Mikor jössz haza?
• Holnap reggel.
• Hol leszel?
• Egy szállodába.
• Melyikbe?
• Nem fogom megmondani, mert, megkeresel. Egyedül akarok lenni muszáj, kipihenem magam.
• Megértem. De kérlek vigyázz magadra.
• Rendben. - megcsókoltam majd kisétáltam az ajtón. Kerestem egy olcsó, de jó szállodát mikor nagy meglepetésemre egy ismerőssel futottam össze.
• Zelo most komolyan te mit keresel itt? – kérdeztem felháborodva és szerintem jogosan.
• Nyaralok. És te?
• Semmi közöd hozzá. 
• Értem… Szeretnék veled négy szem közt beszélgetni, ha lehet.
• Nem. Nem lehet.
• Kérlek. - nyafogott.
• Na, jó gyere. - bementünk a szobámba és kényelembe helyezte magát a fotelban. 
• Mit keresel itt?
• Egyedül akartam lenni. Elegem van az anyósomból. 
• Juj, anyós támadás. Az mindig rosszul jön ki.
• Mit akarsz? – kérdeztem ingerülten.
• Téged. - felállt és oda sétált hozzám. Átölelt és megcsókolt. Viszonoztam és nem akartam, hogy abba hagyja végig akartam csinálni. Nem tudtam másra gondolni csak ő rá és magamra. Arra, hogy milyen volt régen mikor még együtt voltunk. Újra az a gyerek akartam lenni nem pedig egy fiatal anya. De mit keres itt? Tuti, hogy követett. 
• Zelo te követtél engem? - szakadtam el tőle.
• Igen.  – egy szégyellős kisfiús mosoly jelent meg az arcán. - Megláttam, hogy egy sport táskával mész el otthonról és kíváncsi voltam rá hová mész.
• Szemét vagy.
• Nem tehetek róla. - visszatért a számra. Felkapott és ledobott az ágyra. 
• Várj jó, amit teszünk? – szakítottam félbe monológommal.
• Nekünk jó. – nevetett huncutul. Újból lehajolt hozzám, de kezem a szája elé tettem.
• Már, mint helyes-e amit teszünk?
• Kérlek Jessica. - megcsókolt, hogy elhallgatasson majd elkezdett vetkeztetni. Meg állítottam.
• Ne ezt inkább hagyjuk. Szeretem YongGukot.
• Ne csináld ezt velem. Kellesz nekem. Mióta elmentél nem vagyok már az, az ember, aki voltam. Veled volt teljes az életem nélküled nem vagyok semmi más csak egy romhalmaz. Kérlek. Csak még most utoljára. Kérlek.
• Zelo szeretlek. - hogy mi a fene????? Ezt most miért mondtam. Felnézet rám döbbenten.
• Akkor?
• Ezt nem úgy értettem. Szeretlek, mint egy barát. - magyaráztam ki magam. De nem ez volt az igazság. Ebben a pillanatban újra fellángoltak bennem a régi érzések.
• Ohh. I'm sorry. - felállt és sétált az ajtó felé.
• Ne haragudj Zelo.
• Nem haragszom. Miért haragudnék? Fel fogtam. Ígérem, soha többé nem fogsz látni.
• Zelo. Bocsánat. Csak… nem akarom megbántani YongGukot se. Ha most lefeküdnék, veled nem tudnék többet a szemébe nézni.
• Nyugi nem teszek semmi olyat. Legyél te legalább boldog, ha már én nem vagyok az. Azt hittem köztünk még lesz valami. De tévedtem.
• Te akartad így. Nekem még szükségem volt rád. Először azt hittem, nem bírom nélküled és így is volt. Volt olyan nap, amikor minden percben újra és újra meghaltam. De túléltem. Itt vagyok. Már nem kellesz. Azt hittem szerelmes vagyok, de rá kellett jönnöm, hogy a szerelem nem arról szól, hogy oda vagy valakiért, akit soha nem kaphatsz meg. Bálványozhatod, álmodozhatsz róla lefekvés előtt, de SOHA ne higgy. Ne reménykedj. Az a legrosszabb. Ha hagyod odáig elfajulni a helyzetet, már menthetetlen vagy. Ahogyan én is…
• Nekem most van rád szükségem Jessica. Szeretlek téged, és ha kell be is bizonyítom. Nem akarok közéd és YongGuk közé állni, de próbálkozni akkor is fogok. Próbálkozok, mert kellesz nekem. Nem akarok nélküled, lenni. 
• Miért tetted azt, amit tettél velem?
• Nagyon hosszú. 
• Rá érek. - elmesélt mindent. Elmesélte, hogy az anyja hogyan zsarolta meg. El kellett vennie azt a lányt pedig nem is szereti. Soha se szerette és nem is fogja. Elmesélte, hogy csak azért viselkedett velem, úgy mert el akart magától űzni. Könnyek szöktek a szemembe. Igaza volt Rido-nak tényleg én bántottam Zelot. Nem akartam. Öntudatlanul bántottam Zelot. Nem állt szándékomban fájdalmat okozni neki. Nagyon szerettem őt és még se vettem észre, ami a szemem előtt volt. Magammal voltam elfoglalva csak is magammal. Önző vagyok. - És a pofon? – suttogtam remegő hanggal. Mi következhet még ez után?
• Azt esküszöm nem akartam. Nem tudom miért adtam. Nem direkt volt. Már ezerszer megbántam, amit tettem, de nem tudtam, hogy tegyem jóvá. Nem hazudok Jessica tényleg megbántam mindent. Gyűlölöm magam mindenért, amit tettem veled. Arcon tudtam volna magam köpni akárhányszor a tükörbe néztem. Szerettelek Jessica és most is szeretlek. Addig foglak szeretni, míg meg nem halok, sőt a síron túl is. Kellesz nekem. 
• Zelo. Kérlek, ne tedd ezt velem. Bűntudatom van és jogosan. Most látom, hogy tönkre tettelek. Ha nem jöttem volna Szöulba, akkor nem találkoztunk volna. Nem lett volna szabad kikezdenem veled. Nem lett volna szabad vágynom rád.
• Jessica ne okold magad e miatt. Én tehetek mindenről. Én hajszoltak YongGuk karjaiba. Ha ki állok a szüleim ellen, akkor nem jutottunk volna idáig.
• Ezt nem lett volna jogom akkor se kérni. Nem állhatok a szüleid és te közéd. Így kellett lennie. Te jó fiú vagy Zelo. Az a helyes, ha szót fogadsz a szüleidnek.
• De felnőtt ember vagyok.
• Igen most már igen. – arcát óvatosan kezembe fogtam mintha attól félnék, hogy eltöröm hófehér, porcelán bőrét. -  De akkor mind ketten gyerekek voltunk és talán még most is. Most se vagyunk felnőttek, de talán egy kicsit érettebbek. Látod, van egy közös gyerekünk és mi mégis civakodunk, mint két óvodás. Férjem van és még is arra vágyok, bárcsak újra az lennék, aki voltam.
• Szereted?
• Igen.
• Nem úgy értem. Tiszta szívedből szereted?
• Sok mindent tett értem.
• És te emiatt szereted.
• Nem. Én tiszta szívemből szeretem YongGukot.
• Akkor most otthon lennél vele és nem hagynád magára az anyjával.
• Nem ismered azt a nőt…
• Hidd el volt hozzá szerencsém. Ki kell állnod YongGuk mellett, ha tényleg szereted. - most már leült mellém az ágyra. Átöleltem ő pedig megdöbbent és habozva ölelt át. - Ezt most miért csinálod?
• Mert a szívem mélyén még mindig szeretlek Zelo.