10.rész: Elmúlt minden...

 

 

 

 

 

A világ ezer meg ezer darabra tört össze körülöttem. A külvilág számomra már csak egy rossz emlék. Nem foglalkozok, vele csak el vagyok, a gondolataimban. Valahol újra Jessi karjaiban vagyok. Régi emlékek futnak át agyamon, amikor még minden tökéletes és szép volt. Mikor még csak az enyém volt és senki másé. Szerettem ezt a lányt. Mindenkinél fontosabb volt és alig vártam, hogy nap, mint nap boldogabbá tegyem. Most nincs. Ő elment én pedig itt maradtam gondjaim és kínjaim között egyedül. Egyedül kell ezzel a helyzettel szembe szállnom, egyedül kell mindent helyre hoznom. Ha ő itt lenne, minden máshogy lenne, s a világ se lenne ennyire szomorú. Az utóbbi napokban még nevetni se láttam őt. Annyira szomorú volt és letört. Nem csodálkozom rajta. Én hajszoltam ilyen helyzetbe, én kergettem az öngyilkosságba. De akkor sem akarom elhinni. Öngyilkos lett. De miért tett ilyent. Ha leült volna velem és mindent elmondott volna szépen sorban, akkor meg tudtuk volna oldani a helyzetet. Három búcsúlevelet hagyott. Hármat. Elolvastam az enyémet és fiamét de Zeloét nem. Még nem is tud róla. Összefog ő is ugyan úgy törni mint én.
• YongGuk jól vagy? - kérdezte HimChan.
• Igen bazd meg jól vagyok. Nem látod, majd kicsattanok az örömtől. Hogy kérdezhetsz ilyet te idióta. - összeestem és elkezdtem zokogni. Átölelt és próbált megvigasztalni. - Hagyjál békén. – ráztam le magamról. -  Keresd meg azt az idiótát és hívd ide.
• Zelot???
• Nem anyámat. Szerinted kit te észlény. - nagyon dühös voltam. Elolvastam még egyszer a levelet és megint csak ültem és bömböltem, mint egy kis gyerek. Hogy csinálhatta velem ezt? Szerettem őt és ő mégis elhagyott engem. Szó nélkül. Nem akartam mást csak őt. Azt akartam, hogy újra a karjaimban legyen. Csak őt akartam. Ő volt nekem az egyetlen, az első és az utolsó. Szívemet adtam neki oda. Elvette és már nem tudja vissza adni. Magával vitte a sírba én pedig itt sínylődöm ebben a reménytelenül hosszú életben. Megjött Zelo.
• Mit akarsz tőlem YongGuk? – kérdezte durván és flegmán. Megnéztem arcát és látszott rajta, hogy sírt. Szemei pirosak voltak. Nem szóltam hozzá csak átadtam neki a levelet. Elolvasta. - Ez csak egy vicc? Hol van Jessica? 
• Meghalt. Ott van leírva. Olvastad. – mondtam halkan kétségbe eset hangon.
• Hazudsz. Egy csak egy trükk, hogy ne találkozzak vele többet.
• Őrült vagy. - nem akarta elhinni, de mikor a többiek is elmondták neki mi történt akkor már felfogta s elhitte. Megsemmisült. Nem sírt, de láttam rajta nem sok hiányzik. Elolvasta még egyszer a levelet. Felnézett majd elment. Aggasztott ez az egész. Bántott, hogy Zelo ilyen állapotba került én miattam.

 Az utóbbi hetekben semmi hírt nem hallottunk Zelo felől. Aggódtam érte. Át mentem hozzá beszélgetni.
• Zelo. Hogy vagy?
• Összetörtem YongGuk. Jessica volt a mindenem. Szerelem első látásra és reméltem sose fogom elveszíteni. – ivott egyet a sörös üvegből. - Bármit meg tettem volna érte. Nem akarok tovább így élni. 
• És a feleséged?
• Nem érdekel. Sose szeretem. Rám kényszerítették ezért vettem el. Ez a nő egy beképzelt picsa. Bánnom már, hogy nem álltam ki annak idején Jessica és magam mellett. Ki kellett volna. – megint ivott. – Ha ki álltam volna, nem tartanánk itt. Akkor velem élne boldogan és azóta ki tudja hány gyerekünk lenne már.
• Jessica tudta?
• Igen mikor megcsalt téged velem először. Akkor mondtam el neki. Még mindig vágyat érzek iránta. Még mindig akarom érted? Ő kell nekem senki más. 

…
Pár hét múlva próbáltam Zeloval telefonon beszélni újra, de nem tudtam elérni ezért úgy döntöttem elmegyek hozzá. Mikor az ajtóhoz értem egy pisztolylövést hallottam. Berontottam az ajtón és próbáltam megkeresni a forrást. Zelo volt az. A földön feküdt, de még élt. Egy véres borítékot szorongatott a kezében. Oda mentem hozzá.
• YongGuk bocsáss meg, hogy át vágtalak. Te voltál nekem a nagytestvérem. Szertelek YongGuk. Te voltál a példaképem. Nem akartam semmi rosszat tenni ellened, de muszáj Jessicaval lennem. Őt látom álmaimban és bűntudatom van, hogy ilyen helyzetbe sodortam és sodortalak téged is. Kérlek, tesó vigyáz a fiamra. Vigyáz, rá mintha a tied lenne. Ne kelljen neki is szenvednie, mint nekem. 
• Zelo hívom a mentőket maradj.
• Ne YongGuk ne! Így kell lennie. Only one shot! - meghalt. Felordítottam és élettelen testét magamhoz szorítottam. Tudtam már Jessicaval van és egymás karjaiban borulva néznek le rám. Tudtam, hogy ez el fog jönni hisz Zelo semmi Jessi nélkül, ahogy én sem. Én is szívesen mennék utánuk, de nem választhatom őket szét még a túl világon is. És van egy másik ok: Daesung. Vigyáznom kell rá.
• Megteszek mindent Zelo. – sírtam.

Vége.

Levelek:

Drága YongGuk!

Sajnálok mindent, hogy így át vágtalak mikor te olyan jó voltál hozzám. Fáj, hogy így kell megtudnod és, hogy így kell elválnunk de, szeretem Zelot. Azért nem köszönök el személyesen, mert csak jobban fájna a dolog, hogy nem tudtam neked megadni azt, amit mindig is szerettél volna. Én nem illek senkihez. Se emberhez, se senki máshoz. Én csak fájdalmat okozok mindenkinek. Ez az én sorosom így kell lennie. Ezt nem tudtuk volna sehogy se elkerülni akárhogy próbálkoztunk volna. Jól mondta Rido, hogy én csak ő hozzá tartozok, mert én is ugyan olyan kegyetlen vagyok, mint ő. Szeretlek YongGuk és nem a te hibád ez az egész. Kérlek vigyázz drága egyetlen fiamra és ad meg neki azt, amit én nem tudtam meg adni. Boldogságot. Tudom, hogy nálad jó helyen van. Kérlek vigyázz Zelora is és tegyél róla, hogy ne szenvedjen. Béküljetek ki, mert nem akarom, hogy egy ilyen ember miatt, mint amilyen én vagyok, rossz életetek legyen. Szükségetek van egymásra. Ti nem lehetek, külön hisz ti együtt alkotok egy egészet. Ti összetartozok, hisz ha nem is vagytok testvérek, de úgy viselkedtek egymással. Legyél jó YongGuk. Találd meg azt a lányt, aki méltó hozzád. Élj a mának, mert az élet olyan rövid és kiszámíthatatlan. Nevess, sokat, mert ha nevetsz, akkor színesebbé tudod tenni a körülötted lévő sötét, homályos, kiábrándító valóságot. Szeretlek. Ég veled!

                                                                                                

                                                                                                          Jessi

Zelo!

Ne haragudj, rám kérlek, hogy YongGukot választottam. De neki nincs senkije. Neki csak én voltam. Tudom, most jogosan kérdezhetnéd azt, hogy akkor miért tettem. Mert nem gondolkoztam, hogy téged ezerszer jobban szeretlek és, hogy ezzel neked mekkora fájdalmat okozok. Nézz ki az ablakon. Nem sokára itt a tél. Lehull a fehér hó s mindent el fog fedni. Elfog, tűni az a mocsok, amit magam után hagyok. Zelo neked boldognak kell lenned, ha nem másért, akkor a közös gyerekünkért. Szüksége van egy apára. Az igazi apjára. Most még talán nem, de ha nagy lesz, akkor igen. Kelleni fogsz, neki mikor majd csajozni megy, vagy ha megbántják és segítség kell neki, hogy mit tegyen. Kelleni fogsz neki, hogy megtanítsd neki, hogyan védje meg magát, ha a gimibe kerül. Szeretlek Zelo. megváltoztattad az életem és köszönöm neked. Köszönöm neked a közös gyerekünket és azt a sok szép emléket, amivel megajándékoztál. A rossz emlékeket már ki törtöltem. Azokra már jó pár ideje nem is gondoltam. Kérlek, legyél boldog a feleséged mellett hisz szüksége van rád. Szeretlek Zelo hisz te vagy nekem a szőke kis hajas babám. Szeretlek szerelmem. Sayonara oppa.

                                                                                

                                                                                                                         Jessi

Drága kis fiam!

Nem is tudom, hogy hol kezdjem levelem. Nagyon szeretlek téged és sajnálom, hogy nem lehetek veled életed legfontosabb eseményein csak a szívedben. Tudnod kell, hogy bármit fogsz tenni én mindig ott, leszek veled a szívedben és emlékeidben. Segíteni foglak utadon és apró jelekkel fogom megmutatni mi a jó és mi a rossz. Különleges kis fiú vagy ezt vésd az agyadba. Te nem vagy olyan, mint a többi te egyedi vagy és belőled csak egy van. Törekedj mindig arra, hogy amit csinálsz, azt tökéletesen csináld és tanulj, példámból ne enged, hogy érzelmeid vagy a környezeted befolyásoljon. Anyád nagyon bután oldotta meg a helyzetet. Gyenge volt nemet mondani és inkább szenvedett volna, minthogy azt tegye, amit tenni akart. A te igazi apád Zelo. Mikor terhes voltam veled ő elhagyott, azért mert nem mert szüleivel szembe szállni és hangoztatni véleményét. Ne legyél, ilyen kérlek drága kis fiam. Ne félj kimondani véleményed még akkor, se ha ezzel másokat talán meg is bánthatsz. Bátran légy önmagad. Anyud inkább összeházasodott YongGukkal, hogy ne kelljen szenvednie nem is vette figyelembe, hogy Zelot és saját környezetét ezzel, hogy tönkre tette. Döntöttem és jól tettem. Inkább megöltem magam, csak hogy ha te felnősz, ne kelljen szenvedned anyád butasága és önzése miatt. Kérlek, tanulj tőlem. Legyél mindent tudó és segíts másokon. Mert ha másokon segítesz, akkor jobb lesz az életed. Legyél mindig boldog és ne csüggedj, ha valami nem sikerül, hanem állj fel és újult erővel vágj neki újra. Szeretlek kis fiam.

                                                                                                                  

                                                                                                                        Anya

9.rész: Jessica: Nincs már több dal...

• Jessica három napot kaptál? Én megmondtam. Nem lesz ennek jó vége. De te, mint mindig csak magadra tudsz gondolni. Nem érdemled meg ezt a két férfit. Nem való neked a szerelem. Remélem döntöttél már. Hisz ma kell eléjük állnod. Ott fogsz majd előttük állni, mint egy szűzlány kit a tanár hívott ki felelni. Nem fog sikerülni. Nem vagy te hozzá erős. Meg kell tenned, de nem, mered. Nem mered, mert gyáva vagy. Gyáva kis nyuszi vagy. Mikor velem voltál akkor is gyáva voltál. Gyáva voltál, mert mikor bántottalak neked is azt kellett volna. De nem mozdultál csak tűrtél és elviseltél mindent, amit csináltam veled.
• Nem érdekelsz.
• Látom utolsó homokszemeit életed homok órájában. Nem sokára mindenek vége. - nevetett.
• Jessica. - szólt YongGuk. Mióta megtudta, hogy mit tettünk Zeloval alig szól hozzám. Fiammal játszik és engem teljesen elhanyagol, amit meg is tudok érteni. Ki mentem utána a nappaliba ahol már ott várt minket Zelo.
• Nem tudtam dönteni. - szóltam közbe mielőtt bármit is mondtak volna.
• Pedig megmondtam három napod van. – idegeskedett YongGuk.
• Mindkettőtöket szeretem. – suttogtam halkan alig érthetően. Fejem a padlót nézte, arcom éget a szégyentől. Szégyelltem az egészet, de nem tehetek semmit, ha így érzek.
• Jessica. Dönts!!! - szólt közbe Zelo.
• YongGuk. Veled maradok. - sírtam. Nem akartam YongGukkal maradni, de nincs senkije. Zelo csalódott arca átment dühbe bele csapott egyet a falba majd szó nélkül elment.
• Nem találkozhatsz vele többet meg értettél. - nem szóltam egy szót se csak bámultam magam elé. - Jessica???
• Igen meg értettem. – felkaptam a fejem majd a szemeibe néztem. Fáradtnak tűnt, és gondterheltnek. Ennyire bántottam volna? Nem akartam, hogy így érezzen irántam. Nem akartam, hogy én miattam ennyire szenvedjen, mikor meg se érdemlem.
• Gyere ide. - átölelt. Nem akarom így. ZELO!!!!! Üvöltöttem magamban. Nem akarom, hogy így legyen vége. Nekem még szükségem van rád. De nem akarom megbántani YongGukot hisz annyi mindenen mentünk már együtt keresztül.
• Elmegyek, alszom egy kicsit. – mondtam neki erőtlenül.
• Jó. Nekem úgy is be kell mennem majd este, jövök. 
• Oké, szia.
• Szia. - adott egy csókot majd ő is kisétált az ajtón. Bementem a szobába és leültem az ágyra majd kezembe temettem arcom és úgy sírtam. Rido jelent meg előttem.
• Te meg, hogy a fenébe hisz halott vagy.
• Tudom Jessica de tudod, hogy mire vagyok képes.
• Ez is egy módszered, hogy hogyan kergesd őrületbe áldozatodat?
• Igen, de én nem bántani jöttelek. Szenvedsz, és nem akarok egy hang maradni a fejedben. Döntsd el mi neked a legjobb és környezetednek. Menj vissza yakuzának. 
• De a fiam.
• Vidd magaddal. 
• Zelo megkeresne és elvenné tőlem. 
• Akkor szenvedj tovább. Vagy tudod, van más megoldás….
• Más megoldás. Ezt, hogy érted??? - eltűnt és mikor megláttam Artemiszt már tudtam mit kell tenni. Megkerestem fiam. Adtam neki két puszit és a következőt mondtam neki: - Drága egyetlenem. Ne haragudj anyádra, ha felnősz. Nem te tehetsz róla, hogy ilyen gonosz anyád van. De most elmegyek. Itt hagyok mindenkit. Talán egyszer, ha felnősz és megtudod, mit miért tettem megértesz. Nem akarok újra olyan lenni, mint voltam. De YongGukot, Zelot se akarom megbántani. Téged se fiam. - adtam neki egy puszit. - Tudom, mennyire szereted YongGukot akár csak én. De szívem sajnos nem lehet csak az övé. Szeretlek fiam. Ég veled. - adtam neki még egy puszit és medálomat asztalán hagytam. - Ezzel tudsz majd Artemisznek parancsolni. - kimentem a szobájából és át menetem az enyémbe. Leültem az íróasztal elé és írtam három levelet. Egyet YongGuknak, egyet Zelonak és egyet fiamnak.

… 
Tudtam egy dolgot Artemiszről. Nem születtem vámpírvadásznak és csak a medállal tudtam neki parancsolni, hogy ha hozzá nyúlok, ne öljön meg mivel már pár ember életét elvettem erejével. Megfogtam Artemiszt és abban a pillanatban leszúrt. 

8.rész: Dönts!

Zelo egy időre újra a múlté lett. De csak egy időre. Próbáltam minden percemet YongGukkal tölteni, hogy még gondolni se gondoljak Zelora. De nem sikerült. Még mindig nem tudok választani és ettől szenvedek. Akárhányszor meglátom a Tv-ben vagy meghalom, a hangját a régi érzések újra felkavarodnak bennem. Mindkettőjükre szükségem van. Nem tudok különbséget tenni és nem akarom, hogy szenvedjenek. A világ összeomlott körülöttem és próbálok keresni valami utolsó mentsvárat, de nem, találok. Nincsen, nem volt és nem is lesz. Talán van, de abba nem akarok bele gondolni. Itt van rám szükség. Ha még van. Mindent kezdek lassan elveszíteni. Amire eddig azt hittem, hogy az enyém az már nincs sehol. Elveszett, eldobtam magamtól, és ami benne volt örömöm azt most más élvezi, más használja fel saját javára. Árnyéka vagyok már csak régi valómnak. Az a Jessica, aki voltam akkor halt meg mikor Zelotól boldog perceket lopott YongGuk, Zelo és saját kárára.
• Jessica. - felnéztem és HimChan állt velem szembe. Nyugtalan volt és talán dühös is. Féltem tőle akárhányszor megláttam YongGuk közelébe. Nem akartam, hogy elmondja neki, de tudtam ez nem fog sokáig titok maradni.
• Igen? – kérdeztem csöndbe, bűnbánóan, mint aki most ölt embert és próbálja a gyanút elterelni magától.
• Gyere. Tudunk beszélni négy szem közt?
• Igen tudunk. - elvonultunk a többiektől. - Mondjad.
• Mikor fogod neki elmondani?
• Nem most. – fordultam el tőle, hogy ott hagyom, de megszólalt.
• Jessica azt ugye tudod, hogy nem volt szép, amit tettetek? – megragadta kezem.
• Tudom, hogy nem volt szép, de nem tudok az érzéseimnek parancsolni.
• El kell YongGuknak mondanod, mert így Zelot is és magadat is tönkre teszed.
• De ha elmondom neki, akkor pedig őt teszem tönkre. 
• El kell mondanod.
• Mit kell elmondania? - kérdezet közbe YongGuk.
• Azt, hogy szeretlek drágám.
• Jessica… Na, mondjad.
• Csináltam egy kis hülyeséget ne haragudj.
• Mi volt az?
• Összetörtem a kocsit.
• De hát a kocsinak semmi baja meg amúgy is vezetni se tudsz.
• Hát ez az. Nem tudok vezetni, de ki akartam próbálni és összetörtem. Gyorsan megcsináltattam még mielőtt észrevetted volna.
• Ez igaz?
• Igen. 
• Bolond vagy. Akkor ittál mi?
• Csak egy kicsit. Anyád miatt ki voltam bukva.
• Bolond vagy. De én így szeretlek. HimChan elrabolhatom egy kicsit tőled?
• Igen. De később még beszélni akarok veled Jessi. - szó nélkül elmentem YongGukkal. Szégyelltem magam, hogy hazudtam, de nem akartam pont most elmondani, pont itt és pont HimChan előtt. Bementünk egy kis helyiségbe.
• Mondjad YongGuk.
• Gyere ide. - megfogott és a falhoz nyomot úgy csókolt meg. - Mondanom kell valamit.
• Mit?
• Nagyon szeretlek Jessica. Nem tudnám, mi lenne velem nélküled. Remélem te is így érzel irántam. Köszönöm neked ezeket a boldog éveket és remélem, egyszer nekünk is lehet közös gyerekünk. Boldog vagyok Jessica sose voltam ennyire boldog. Megváltoztattál. Nagyon is. Nem hittem volna, hogy majd pont te leszel az a lány, aki miatt képes leszek ennyi mindnet feladni. Szeretlek. És remélem ez sose fog elmúlni.
• YongGuk valamit el kell mondanom.
• Hallgatlak.
• YongGuk én… 
• Gyertek, ki gáz van. - rohant be hozzánk DaeHyun. Mentünk utána. És hamar megláttuk a baj a forrását. Zelo volt az és részeg volt.
• Éljen az ifjú pár. - üvöltötte mikor meglátott minket. - Jessica remélem vele is ugyan olyan jól érzed magad, mint velem.
• Zelo. Ülj már le és józanodj ki. - próbálta lenyugtatni YongGuk.
• Nem YongGuk te ülj le és felejtsd el Jessicat mert ő az enyém. Mindig is az enyém volt és mindig is az enyém lesz. Nem tudsz ellene tenni semmit.
• Hülye vagy.
• Esetleg te. Hagyd el Jessicat nem kellesz te kettőnk közé.
• Zelo fejezd be és menj haza. - parancsoltam neki, de őt ez nem érdekelte. Felállt és oda sétált hozzám majd megcsókolt. Meglepődtem és akár mennyire akartam viszonozni nem tehetem YongGuk miatt így hát ellöktem magamtól, és ahogy ezt tettem abban a pillanatban YongGuk behúzott neki egyet. - YongGuk ne!!!!!
• Miért ne???
• YongGuk… - állt fel Zelo. - lefeküdtem Jessicaval. Csak az a szomorú, hogy nem tud dönteni te és én köztem.
• Hazudsz. – kiabált vele. A szívem szakadt meg hangjára. Ez az, amit nem akartam.
• YongGuk. - szóltam közbe. - Ezt akartam az előbb elmondani. Még mindig érzek valamit Zelo iránt, de irántad is. Nem akarlak elveszíteni titeket. Bocsáss meg kérlek nem akartalak megbántani. – gondolkodott pár percig, és míg eközben néztem mintha ez az erős férfi most halt volna meg. Meghalt és ezer darabjára hullt én pedig nem tudtam mást tenni csak remegve néztem és vártam mikor fog megszólalni.
• Ne szóljatok hozzám. Hülyét csináltatok belőlem. – Zelo felé tartott, aki a vért törölgette azája széléről. Arca az a hófehér arca már nem volt tökéletes YongGuknak hála.- Te kis rohadék veled még számolok. És veled is Jessica. - elment. Kiviharzott az ajtón. Néma csend telepedett a szobára én pedig utána futottam. Nem akartam, hogy így menjen el. Azt akartam, hogy tudja meg mi az igazság. Mindent el akartam neki mondani. Mindent.
• YongGuk hová mész???? – kérdeztem tőle kétségbe esetten.
• Semmi közöd hozzá. – nem állt ment, hanem tovább ment. Beült a kocsiba majd elhajtott amilyen gyorsan csak tudott.
Elment mindenki én pedig egész éjszaka fent voltam és vártam, hogy YongGuk mikor jön haza, de nem jött. Ideges voltam és a telefont néztem hátha felhív vagy valaki felhív és információt ad arról, hogy hol van. De semmi. Kínoztak a percek és a magányos gondolatok mik most úgy repkedtek fejembe mintha megőrültek volna, és abban sántikálnának, hogy a lehető legnagyobb fájdalmat okozzák nekem. Tépelődtem és minden másodperc szánalmasan lassan haladt. Nem tudtam mit csináljak, vagy, hogy mit fogok neki mondani, ha haza jön. Nem jutott eszembe semmi használható gondolat.  Hajnalban jött haza kissé ittas állapotban és nyakán egy fekete folt éktelenkedet. Biztos egy nővel volt. 
• Te miért nem alszol? - kérdezte mikor bejött a szobába.
• Téged vártalak. – mondtam szerényen abban bízva, hogy meg fog sajnálni, de ő ennek jelét egyáltalán nem mutatta.
• Felesleges volt. – mondta szárazon, ridegen, kimérten. Mintha egy vadidegen lennék. Nem csodálkozok.
• YongGuk. Szeretlek téged is ezt meg tudod érteni? - rám ugrott és letepert. 
• Jessica. Tudtam, hogy el fog jönni ez a nap. Tudtam, hogy még mindig érzel Zelo iránt valamit. Tudtam, hogy nem leszel enyém örökre, de reménykedtem, hogy hátha. Most már tudom. Kár volt. Három napod van, hogy dönts. Én, kellek vagy Zelo. Valakitől el kell válnod, mert ez így nem normális. Döntsd el. 
• YongGuk ne tedd ezt velem. – kérleltem a könnyeimmel küszködve.
• Akkor mit tegyek, mondd el. Szerinted ez így normális? Nem az. Mindent megadtam neked azt hittem legalább fontos vagyok neked annyira, hogy nem fogsz hátba támadni.
• Mind ketten fontosak vagytok. 
• Akkor is. Nem érdekel. - végig simított az arcomon. - Fáj, amit tettél. Nem hittem volna, hogy ezt meg fogod velem tenni. Három napod van.

7.rész: Eskü

A francba HimChan. Miért jött ez ide be? És Zelo? Jaj, ne vigyorogj már. Ki tud ezzel borítani. Ha valami rosszat csinál, akkor mindig vigyorog, mint egy elmebeteg.
• HimChan…
• Maradj csöndbe Jessica. Nem gondoltam ezt rólad. És te Zelo. A legjobb barátoddal? Pont ő vele kell ezt tenned? Tudod milyen boldog Jessica mellett? Ti meg csak játszotok vele. Nem szégyelled magad? Elveszed másnak a barátnőjét?
• Egy: Nem én vettem el tőle Jessicat ő vette el tőlem.
• Nem. Jessica elhagyott téged, amit meg is tudok érteni.
• Te nem tudod, hogy mi történt akkoriban ezért kérlek ne is avatkozz bele.
• HimChan. - szóltam közbe - Zelo kimennél?
• Nem.
• Menjél kifelé! - néztem rá haragosan erre ő durcásan, de szó nélkül elhagyta a fürdőszobát. - HimChan. Szeretem YongGukot ahogy Zelot is. Nem akarom Megbántani YongGukot mert tudom, hogy a szíve törne össze. Hidd el gondolatban már számtalanszor megöltem magam amiért Zelo iránt is érzek valamit. Nem tudom neki elmondani, hogy Zelot is szeretem. Nem akarom megbántani érted? 
• Választanod kell.
• De nem tudok. Zelo az életemben egy olyan ember volt, aki megváltoztatott mindent. Megváltoztatott engem és más lett az élethez való felfogásom. YongGuk pedig… Sokkal tartozok neki. Szeretem őt is, mert törődött velem mikor senki más nem. Ő volt nekem az irányfény az életben. Nem hagyhatom el de Zelo iránt többet érzek, mint YongGuk iránt. Kérlek, ne mond el neki. Kérlek, ne beszélj erről senkinek. Majd ha érzem, hogy készen állok, rá akkor majd én elmondok neki mindent. Ígérem.
• Egy feltételem van.
• Mi az?
• Nem lehet ezen túl semmi közöd Zelohoz.

…
A szívem darabokra tört. Meg fogom bántani megint Zelot. Most én kerültem olyan csapdába, mint annak idején ő. Nem akarom. Nem akarom és nem akartam ezt az egész helyzetet.
• Akkor mit akartál? Azt hitted sose fog kiderülni. Ó drága Jessica én megmondtam szenvedni fogsz. Életed fénye nem sokára kialszik. Nem leszel majd más, mint egy névtelen holttest kinek a lelke bolyongani fog a Földön, amíg világ a világ. Nem fog veled senkise foglalkozni, ha letesznek a föld alá. Te majd várod kedvesed, és ha eljön, az idő nem lehetek egymásié még a túlvilágon, se mert lelketek bolyongani fog és szélvész fog titeket kergetni, mint Dante poklában ahol a szerelem bűnösei járnak. YongGuk pedig fiaddal fent az úgy nevezett mennyekben fog titeket nézni, ahogy szenvedtek. Nem maradtál velem annak idején. Pedig naggyá tettelek volna. Most itt ülhetnél trónusomon és uralhatnák együtt az egyszerű halandókat. Neked nem volt jó. Hát akkor most szenvedj drága Jessica. De nyugodj, meg én már tudom mi lesz a te sorsod. Láttam. Dönts, mert holnap késő higgy nekem.
• Bűnös vagyok. Rosszat tettem ezt nem tagadom. De nem hiszek neked. Nem vagy te Cassandra vagy Nostradamus. Nem. Te egy féreg vagy. Nem hiszek neked. Az én szívem sajnos két férfiért dobog, s nem vagyok hajlandó lemondani semelyikükről. Nem fogok dönteni. Zelonak és nekem is saját családunk van. Igaza van HimChanek nem találkozhatunk többet.
• Na, igen. Azt hiszed így megy? Tündér világban élsz édesem. Próbálkozhatsz elfelejteni, de úgyse fog menni. Elfuthatsz előle, de nem fogsz megmenekülni. Ha megpróbálsz menekülni előbb utóbb úgy is földre fogsz zuhanni és akkor már késő lesz. Nem tudsz már majd a helyzettel mit kezdeni s nem látod majd vigaszod másba csak a mindent megújító halálban. Meglásd. Nem tehetsz mást. Nincs jövőd, ha ezt teszed.
• Hallgass!!! Nem érdekelsz! Tűnj el!!!
• Elmegyek, de még visszajövök. 

Hozzá bújtam YongGukhoz. Tudom. Mindent kapcsolatot meg kell szakítanom Zeloval.
• Jessica. 
• Hmmm…???
• Elfogd tőlem kapni az influenzát, ha ilyen közel jössz hozzám. - megcsókoltam.
• Nem érdekel.
• Szeretlek.
• Én is YongGuk.

5 nap telt már el mióta HimChan rajta kapott minket Zeloval. Betartottam szavam és nem léptem kapcsolatba Zeloval. Eleinte bírtam, de az ötödik nap már nem. Hívogatott, üzeneteket küldött, de nem foglalkoztam vele. Megígértem, hogy nem fogok. Nem akarok mindent elveszíteni, amit eddig kincseimnek nevezhetek. 
• Jessica… - Zelo állt ágyam szélénél.
• Te mi a fenét keresel itt?
• A fiamat jöttem meglátogatni, de látom nincsenek itthon. 
• Biztos elvitte már YongGuk. Mi a francot keresel itt?
• HimChan elmondta mit mondott neked. Ez szemétség tőle. - befeküdt mellém.
• Zelo te mit művelsz? - próbáltam kirugdosni magam mellől.
• Áááá ne már. Ne legyél már teljesen hülye.
• Menj innen. Nem viccelek. - megcsókolt. Próbáltam elválni tőle, de nem sikerült. Elkezdtem ütögetni, de ő felült rám kezeim pedig lefogta. Megharaptam.
• Áááúúúú….. Nem vagy normális.
• Zelo kérlek. Hagyj békén. 
• Te ennyire szereted YongGukot.
• Téged is szeretlek.
• Nem úgy látszik. Nem töröm, magam tovább legyél boldog YongGukkal. Ég veled.
• Zelo… - kiviharzott a szobából. Jobb lesz így… Nem szabad rá gondolnom se. Jobb ez így..

6.rész: Lebukás

Sírtam. Nem akartam sírni, de most jöttem rá, hogy ezek után fog jönni a java. Nem tudok majd választani hisz mind a kettőjüket szeretem. Szeretem Zelot is és szeretem YongGukot is. Az lenne a legjobb, ha most meghalnék, és nem kellene többet a szemükbe néznem.
• Jessi. - szólt hozzám Zelo majd államnál fogva felemelte a fejem. Lehajolt hozzám és megcsókolt gyengéden. Viszonoztam majd átöleltem a nyakát és közelebb húztam magam hozzá. Lefektetet az ágyra majd rám mászott. Szépen lassan elkezdte csókolgatni a nyakam én pedig felnyögtem.
• Zelo…
• Megígérem jó lesz. - és az is volt. Minden újra egy pár percre olyan volt, mint régen. Magamban érezhetem és ennél több nekem nem is kellett. Vágytam már rá nagyon is. Újra akarom. Még többet akarok belőle és ez az idő múlásával csak rosszabb lesz. Vágyom gyönyörű, törékeny testére. Újra és újra meg akarom ízlelni. - Köszönöm. - csókolta meg homlokomat mikor már egymás karjaiban feküdtünk.
• Én is. Hiányoztál Zelo most már tudom.
• Te is nekem, de nem akarom, hogy bűntudatod legyen.
• Nem lesz.
• De lesz, és megint nem akarsz engem újra látni.
• Szeretlek Zelo…

Másnap reggel mikor haza értem a boszorkány még mindig ott volt.
• Hát te? - kérdeztem tőle.
• Mi hát te? Te mit keresel, itt kérdezhetném én.
• YongGuk megjöttem.
• Jessica. - szaladt hozzám és felkapott. - Szia, szerelmem. Jól aludtál?
• Nem.
• Na, gyere, akkor most bepótlunk mindent.
• Ne YongGuk most ne kérlek. Fáradt vagyok… Fel megyek Daesunghoz.
• Valami baj van?
• Nem nincsen. - megcsókoltam. Ezek után már nem sokszor voltunk együtt, de egyre többet kerestem Zelo társaságát így is meg úgy is. Mindig többet akartam belőle. Akár hányszor megláttam a szívem egyre gyorsabban vert én pedig mindig felsóhajtottam, ha nem ért hozzám vagy nem szólt hozzám. Akartam őt. Éjjel nappal csak rá vágytam. Nem akartam nélküle tovább lenni. Nem akartam létezni se. Szenvedtem. Most már tudom és érzem, hogy ő, hogy szenvedet mikor ott hagytam. Én vagyok a hibás. Ha nem lettem volna olyan makacs és önző, akkor most nem itt tartanánk. Vele élhetnék boldogan és nem YongGukkal. Nem akartam bántani de Zelot jobban szerettem és ez által majdnem minden nap be is bizonyítottam neki titkos ott létünkön. Zelo volt nekem a mentsvár. Ő hozzá mentem, ha valami bajom volt és ő volt az, aki meg is vigasztalt. Visszamentünk majdnem minden nap a hotelba és eltöltöttünk pár boldog órát majd haza mentünk családjainkhoz, mint ha mi sem történt volna. Így történt ez több hónapon keresztül és senki nem sejtett semmit. Mikor rá értünk és tudtunk mindig találkoztunk. YongGuk mint előtte mindig próbálkozott, de nem mindig engedtem neki. Mikor nem engedtem akkor mindig ki találtam valami kifogást, de sose sejtett semmit. Pedig ha tudta volna hányszor csapom be. Nem akartam bántani ezért nem mondtam neki semmit. Szeretem Zelot de őt is. Sok mindent tett értem a múltban, amit nem dobhatok csak úgy el.
• Jessi… - szólt hozzám Zelo mikor karjai közt feküdtem.
• Hmm…???
• Mikor mondjuk el YongGuknak?
• Te megörültél??? - ültem fel az ágyon. - Nem fogunk neki semmit se mondani. Nem fogom tönkre tenni az életét.
• Hagyd, elkérlek akkor egy szó nélkül.
• Nem fogom. Nem fogom elhagyni Zelo. Sokkal tartozok neki.
• Szereted?
• Most nem ez a kérdés. Nem fogom elhagyni. Hagyd el a feleséged.
• Nem lehet.
• Na, látod… Nekem se lehet. Nem fogom elhagyni.
• Jessica nekem ez így nem fog menni. Gyűlölöm, magam mikor a szemébe nézek.
• Mert szerinted én mit érzek??? Nem ugyan azt?? Akkor se fogom neki elmondani.

YongGuk születésnapja:
Ma van YongGuk születésnapja és sajnos influenzával küszködik. Nem bírt kiszállni az ágyból ezért csak a csapat társai jöttek el felköszönteni.
• Szia, haver… Boldog szülinapot!!!! - tüszkölt egyet mikor mindenki egyszerre kiabálta ezt a monológot. - És jobbulást!
• Jessi hozol nekem egy bögre teát?
• Persze kicsim.
• YongGuk most már értem miért nem vagy hajlandó meggyógyulni hisz egy ilyen csinos ápolónő mellett én se szeretnék meggyógyulni. - mondta Zelo mikor visszajöttem a forró teával. Ahogy ezt meghallottam el is ejtettem.
• Jessi minden rendben? - kérdezte YongGuk.
• Persze.
• Segítek. - ajánlotta Zelo.
• Nem kell. - jött utánam. Bementem a fürdőbe a felmosóért, a seprűért és a lapátért. Bejött majd becsukta az ajtót és neki dőlt, hogy ne tudjak ki menni.
• Mi a baj Jessi?
• Ne játssz velem Zelo. Nem vagy vicces. Így bármikor lebukhatunk…
• Nem ezt akartad?
• Nem. Én nem akarom megbántani YongGukot.
• De így engem bántasz már megint.
• Zelo ne tedd ezt velem. Kérlek. - oda jött hozzám és megcsókolt. Ekkor HimChan nyitott be.
• Hülye gyerek. Zelo . Ti mit csináltok?????

5.rész: A múlt újra jelen

 

A következő napokban szenvedtem. Nem tudtam mi tévő legyek. Magamat okoltam mindenért. Nem szóltam YongGukhoz . Nem akartam vele szóba állni. Egyedül akartam lenni. Elegem lett mindenből mikor az anyja újra beállított hozzánk. Megint én lettem elő véve és apró hibáimat felnagyította hatalmas hibákra. Elegem lett. Nem akartam tovább itt maradni. Nem akartam tovább lenyelni azokat a méreggel teli mondatokat, amiket az anyja mondott nekem. El akartam tűni.
• Jessi ne haragudj anyámra. - jött utánam YongGuk. Megcsókoltam.
• Szeretlek YongGuk de nem bírom tovább muszáj elmennem és tudod, hogy így lesz a legjobb, mert ha tovább maradok, nem tudom, mit kezdek anyáddal. – mondtam neki olyan nyugodtan, ahogyan csak lehetett.
• Tudom, hogy így a jobb és megértelek. Mikor jössz haza?
• Holnap reggel.
• Hol leszel?
• Egy szállodába.
• Melyikbe?
• Nem fogom megmondani, mert, megkeresel. Egyedül akarok lenni muszáj, kipihenem magam.
• Megértem. De kérlek vigyázz magadra.
• Rendben. - megcsókoltam majd kisétáltam az ajtón. Kerestem egy olcsó, de jó szállodát mikor nagy meglepetésemre egy ismerőssel futottam össze.
• Zelo most komolyan te mit keresel itt? – kérdeztem felháborodva és szerintem jogosan.
• Nyaralok. És te?
• Semmi közöd hozzá. 
• Értem… Szeretnék veled négy szem közt beszélgetni, ha lehet.
• Nem. Nem lehet.
• Kérlek. - nyafogott.
• Na, jó gyere. - bementünk a szobámba és kényelembe helyezte magát a fotelban. 
• Mit keresel itt?
• Egyedül akartam lenni. Elegem van az anyósomból. 
• Juj, anyós támadás. Az mindig rosszul jön ki.
• Mit akarsz? – kérdeztem ingerülten.
• Téged. - felállt és oda sétált hozzám. Átölelt és megcsókolt. Viszonoztam és nem akartam, hogy abba hagyja végig akartam csinálni. Nem tudtam másra gondolni csak ő rá és magamra. Arra, hogy milyen volt régen mikor még együtt voltunk. Újra az a gyerek akartam lenni nem pedig egy fiatal anya. De mit keres itt? Tuti, hogy követett. 
• Zelo te követtél engem? - szakadtam el tőle.
• Igen.  – egy szégyellős kisfiús mosoly jelent meg az arcán. - Megláttam, hogy egy sport táskával mész el otthonról és kíváncsi voltam rá hová mész.
• Szemét vagy.
• Nem tehetek róla. - visszatért a számra. Felkapott és ledobott az ágyra. 
• Várj jó, amit teszünk? – szakítottam félbe monológommal.
• Nekünk jó. – nevetett huncutul. Újból lehajolt hozzám, de kezem a szája elé tettem.
• Már, mint helyes-e amit teszünk?
• Kérlek Jessica. - megcsókolt, hogy elhallgatasson majd elkezdett vetkeztetni. Meg állítottam.
• Ne ezt inkább hagyjuk. Szeretem YongGukot.
• Ne csináld ezt velem. Kellesz nekem. Mióta elmentél nem vagyok már az, az ember, aki voltam. Veled volt teljes az életem nélküled nem vagyok semmi más csak egy romhalmaz. Kérlek. Csak még most utoljára. Kérlek.
• Zelo szeretlek. - hogy mi a fene????? Ezt most miért mondtam. Felnézet rám döbbenten.
• Akkor?
• Ezt nem úgy értettem. Szeretlek, mint egy barát. - magyaráztam ki magam. De nem ez volt az igazság. Ebben a pillanatban újra fellángoltak bennem a régi érzések.
• Ohh. I'm sorry. - felállt és sétált az ajtó felé.
• Ne haragudj Zelo.
• Nem haragszom. Miért haragudnék? Fel fogtam. Ígérem, soha többé nem fogsz látni.
• Zelo. Bocsánat. Csak… nem akarom megbántani YongGukot se. Ha most lefeküdnék, veled nem tudnék többet a szemébe nézni.
• Nyugi nem teszek semmi olyat. Legyél te legalább boldog, ha már én nem vagyok az. Azt hittem köztünk még lesz valami. De tévedtem.
• Te akartad így. Nekem még szükségem volt rád. Először azt hittem, nem bírom nélküled és így is volt. Volt olyan nap, amikor minden percben újra és újra meghaltam. De túléltem. Itt vagyok. Már nem kellesz. Azt hittem szerelmes vagyok, de rá kellett jönnöm, hogy a szerelem nem arról szól, hogy oda vagy valakiért, akit soha nem kaphatsz meg. Bálványozhatod, álmodozhatsz róla lefekvés előtt, de SOHA ne higgy. Ne reménykedj. Az a legrosszabb. Ha hagyod odáig elfajulni a helyzetet, már menthetetlen vagy. Ahogyan én is…
• Nekem most van rád szükségem Jessica. Szeretlek téged, és ha kell be is bizonyítom. Nem akarok közéd és YongGuk közé állni, de próbálkozni akkor is fogok. Próbálkozok, mert kellesz nekem. Nem akarok nélküled, lenni. 
• Miért tetted azt, amit tettél velem?
• Nagyon hosszú. 
• Rá érek. - elmesélt mindent. Elmesélte, hogy az anyja hogyan zsarolta meg. El kellett vennie azt a lányt pedig nem is szereti. Soha se szerette és nem is fogja. Elmesélte, hogy csak azért viselkedett velem, úgy mert el akart magától űzni. Könnyek szöktek a szemembe. Igaza volt Rido-nak tényleg én bántottam Zelot. Nem akartam. Öntudatlanul bántottam Zelot. Nem állt szándékomban fájdalmat okozni neki. Nagyon szerettem őt és még se vettem észre, ami a szemem előtt volt. Magammal voltam elfoglalva csak is magammal. Önző vagyok. - És a pofon? – suttogtam remegő hanggal. Mi következhet még ez után?
• Azt esküszöm nem akartam. Nem tudom miért adtam. Nem direkt volt. Már ezerszer megbántam, amit tettem, de nem tudtam, hogy tegyem jóvá. Nem hazudok Jessica tényleg megbántam mindent. Gyűlölöm magam mindenért, amit tettem veled. Arcon tudtam volna magam köpni akárhányszor a tükörbe néztem. Szerettelek Jessica és most is szeretlek. Addig foglak szeretni, míg meg nem halok, sőt a síron túl is. Kellesz nekem. 
• Zelo. Kérlek, ne tedd ezt velem. Bűntudatom van és jogosan. Most látom, hogy tönkre tettelek. Ha nem jöttem volna Szöulba, akkor nem találkoztunk volna. Nem lett volna szabad kikezdenem veled. Nem lett volna szabad vágynom rád.
• Jessica ne okold magad e miatt. Én tehetek mindenről. Én hajszoltak YongGuk karjaiba. Ha ki állok a szüleim ellen, akkor nem jutottunk volna idáig.
• Ezt nem lett volna jogom akkor se kérni. Nem állhatok a szüleid és te közéd. Így kellett lennie. Te jó fiú vagy Zelo. Az a helyes, ha szót fogadsz a szüleidnek.
• De felnőtt ember vagyok.
• Igen most már igen. – arcát óvatosan kezembe fogtam mintha attól félnék, hogy eltöröm hófehér, porcelán bőrét. -  De akkor mind ketten gyerekek voltunk és talán még most is. Most se vagyunk felnőttek, de talán egy kicsit érettebbek. Látod, van egy közös gyerekünk és mi mégis civakodunk, mint két óvodás. Férjem van és még is arra vágyok, bárcsak újra az lennék, aki voltam.
• Szereted?
• Igen.
• Nem úgy értem. Tiszta szívedből szereted?
• Sok mindent tett értem.
• És te emiatt szereted.
• Nem. Én tiszta szívemből szeretem YongGukot.
• Akkor most otthon lennél vele és nem hagynád magára az anyjával.
• Nem ismered azt a nőt…
• Hidd el volt hozzá szerencsém. Ki kell állnod YongGuk mellett, ha tényleg szereted. - most már leült mellém az ágyra. Átöleltem ő pedig megdöbbent és habozva ölelt át. - Ezt most miért csinálod?
• Mert a szívem mélyén még mindig szeretlek Zelo.

4.rész: A szülinapom

 

Egy hónap telt el zavartalanul, események nélkül. Közeledett a szülinapom és alig vártam már. Drága egyetlen pici fiam már annyit, de annyit rajzolt nekem ezen a pár napon belül, hogy már az egész lakás ezzel volt tele. YongGuk és Zelo nagyon jóban lettek újra, legnagyobb aggodalmamra. Tudtam, hogy Zelo csak azért lett újra ennyire jóba férjemmel, hogy közelembe és fiam közelébe férkőzhessen. Legjobb módszernek azt véltem, ha levegőnek nézzem. Nem vettem figyelembe akárhányszor eljött hozzánk. YongGuk miatt jó pofát vágtam hozzá, de egyébként annyira nem érdekelt már. 

A születésnapom napja:

Mióta együtt vagyok YongGukkal mindig nagy partikat rendezet számomra vagy fiam számára. Tudja jól, hogy nem szeretem, ha én vagyok a középpontban, de erre mindig azt mondja, nem érdekli, ennyit te is megérdemelsz. Ez a nap se volt különb. Reggel mikor felkeltem a hatalmas esküvői sátor már fel volt állítva az udvarban fiam pedig a dolgozó emberek között rohangált, játszott velük. Felkeltem hát, felöltöztem és lementem közéjük.
• Jessica menjél, visszapiheni, majd mi mindent elrendezünk.
• Jaj YongGuk ne már. Tudod jól, hogy nem szeretem az ilyen partikat, de te csak csinálod. Akkor legalább hagy maradjak itt. 
• Mindenből a legjobbat csak neked… – adott egy puszit a homlokomra. -… és most pont ezért maradsz bent a formás kis fenekeden ülve. Zelo gondoskodj róla, hogy ne jöjjön ki.
• Igenis kapitány. - szalutálva viccelődött vele. - Hölgyem. - nyújtotta a kezét felém, de én az enyémet felé nem. Sértődötten a ház felé mentem ő pedig jött utánam. Elértem a bejárati ajtót és hirtelen megálltam.
• Nem kell utánam jönni. Mehetsz vissza.
• Na, ezt nem te fogod megmondani. - betolt az ajtón. Bementem szobámba, de ő jött utánam. Mikor bejutott bezárta maga mögött az ajtót majd neki dőlt.
• A feleséged hol van? - kérdeztem tőle hát, ha el tudom terelni a figyelmét.
• Otthon.
• Miért nem jött veled?
• Mert nem szeret téged.
• Engem? Hisz nem is ismer.
• Mindig rólad beszélek neki, hogy te ezerszer tökéletesebb és szebb, vagy mint ő. Hogy ő miatta nem lehetünk mi együtt.  - jött felém és én próbáltam kikerülni. - Félsz tőlem?
• Nem.
• Akkor meg? Gyere ide. Kérlek.
• Zelo hagyj engem végre békén. - elkapott és magához ölelt. Arcom közel volt az övéhez. Megcsókoltam. Igen most én csókoltam meg ő pedig bele nevetett csókunkba. - Most már békén hagysz? 
• Többet akarok egy csóknál.
• Nem kapsz többet.
• Majd meglátjuk. - és nevetve kisétált az ajtón. Rohadék. Nem hiszem el mit művel ez. Én hülye meg miért csókoltam meg? Elegem van. Bár ne ismertem volna meg. A francba. Én YongGukot választottam és nem fogom választásomat megmásítani egy ilyen ember miatt. Bele őrülök ebbe az egészbe. Miért nem tudja végre megérteni, hogy én nem akarok tőle semmit. 
• De a te szíved se akarja? Titokban te még mindig szereted és számodra ebben a párhónapban mindennél világosabb lett. Ésszel mindent el lehet fedni, de a szívedet nem, tudod becsapni. Lehet, hogy volt olyan időszakod, amikor tényleg utáltad, de akkor is szereted csak nem merted kimondani. Még mindig szerelmes vagy Zeloba ezt ne tagad. Nem tudod le tagadni. Látszik rajtad. Ha a közeledben van, mindig a lépéseit fürkészed és mikor nem feléd tart szívedben hangosan felsóhajtasz. Nem tudod magad becsapni, és ha meg is próbálod csak az lesz a vége, hogy szenvedni fogsz.
• Inkább szenvedjek, minthogy elhagyjam azt a férfit, akit szeretek.
• Te nem szereted YongGukot. Csak azért vagy vele, mert úgy érzed, ennyivel tartozol neki. Oda adod neki magad minden egyes éjszaka, mint egy rossz kurva cserébe azért, hogy fedél legyen a fejed felett. Nem fogod ezt így sokáig bírni én ezt tudom jól. Ismerlek milyen vagy. Lehet, hogy boldog vagy mellette, de legboldogabb Zelo mellett lennél. Ő vele tartozol össze igazán nem pedig YongGukkal. Szenvedni fogsz és tönkre fogod magad tenni. Életed virága ez által hamarabb el fog múlni, mint ahogy kellene. Szenvedsz és mártírkodsz de nem veszed észre, annyira el vagy foglalva saját kis világoddal, hogy minden tökéletes legyen. De ha megöregszel, és egyedül maradsz, mert férjed meghal, gyerekeid, unokáid nem fognak veled szóba állni akkor fogsz rá jönni, hogy valójában mindent ott rontottál el, amikor nem Zelot választottad, hanem a kényelmes és biztonságos utat. Képes voltál az igaz szerelemről lemondani egy hazugságokkal teli tűzdelt kapcsolatért.
• Az én szerelmem YongGuk iránt nincs teli tűzdelve hazugságokkal.
• Igen kívülről ez látszik, sőt te is ezt látod, de mégis Zelora vágysz. Ő kell neked még mindig ennyi év után is. 
• Ha annyira kellene, nekem akkor nem üldözném minden áron el magamtól.
• Ez csak egy gyerekes játék. Minél jobban kell, annál jobban tagadod. Látszik rajtad, hogy még mindig szereted és ezt YongGuk és észrevette. Szerinted miért barátkozott újra össze ilyen hamar Zeloval?
• Azért mert azok is és egy bandában vannak.
• Tévedsz. Azért mert tudja, hogy te nem őt szereted ezért inkább közelebb hozta neked Zelot, hogy legyél boldog. YongGuk szeret téged és ezért halmoz el ajándékokkal. Azt hiszi, hogy majd így tovább fogsz vele maradni, de nem. Ha a szívedre hallgatsz pár nap és te már nem leszel vele. Ha az eszedre akkor nem fog rád várni más csak a sötét öntudatra ébredés, hogy legszebb éveidet elpazaroltad és nem sokára elragad, magával a bús komor halál ahol nem tudsz együtt lenni már azzal, akit szeretsz. Zelot el fogod veszíteni most már örökre.
• El is akarom veszíteni. Nem vagyok kíváncsi rá. Bántott és ezt nem fogom neki soha se megbocsátani. 
• Bántott? Nem te bántottad őt azzal, hogy túl makacs voltál? Önző voltál. Nem vetted figyelembe mit él át szívében, mert csak azt akartad, hogy veled legyen minden áron. Te bántottad őt. Te kínoztad őt és zavartad meg nyugodt életét démonjaiddal. Nem tudsz, elszakadni a múltadtól pedig eltudnál. Eltudnál, de nem akarsz. Nem akarsz felejteni pedig a felejtésre meg van az eszközöd, de te nem élsz vele. Dönts és még most mielőtt nem késő: igaz szerelem vagy egy életen át tartó hazugság mely te miattad szövődött. Így nem csak magadat fogod kínozni, hanem alítólagos szerelmedet is. Dönts még, ma mert holnap késő lesz.
• NEM TE FOGOD MEGMONDANI RIDO, HOGY MIT TEGYEK!!!!!!
• Honnan tudod, hogy Rido vagyok? – kacagott.
• Ismerem minden egyes módszered, hogy, hogy kergeted őrületbe az embereket. És te mondtad, hogy ha meghalsz, még akkor is van hatalmad. De egyet mondok felettem nincs hatalmad. Engem nem fogsz megőrjíteni. Nem foglalkozok veled.
• Elfuthatsz, de megmenekülni úgy se fogsz. - kopogtak az ajtón.
• Ki az?
• Én vagyok az Zelo.
• Mit akarsz?
• Bejöhetek?
• Nem.
• De akkor is bemegyek. - és bejött. - YongGuk küldött érted.
• Minek?
• Hogy öltözz fel és gyere le.
• Jó. Kimennél?
• Máskor is át öltöztél már előttem.
• Zelo nem mondom el még egyszer. TŰNJ EL!!! GET LOST!!! RIGHT NOW!!!
• Jól van már. Nem kell úgy ki akadni.
• TŰNJÉL MÁR KIFELÉ HÜLYE GYEREK!!! - végre kiment. Még, hogy végig nézi, hogy átöltözöm. Szemtelen dögje. Mikor lementem a kertbe a lélegzetem is elállt olyan gyönyörű volt minden. A vendégseregnek a felét se ismertem, de ez nem zavarta YongGukot mikor szóvá tettem neki.
• Akkor itt az ideje, hogy megismerd őket. - sorba oda vitt minden számomra ismeretlen emberhez és sorban bemutatott nekik. Volt köztük pár idol is és olyan emberek, akik idolok szeretnének lenni de YongGuktól várják a segítséget ez ügyben. Nagyon sok ember volt és mindenki egyszerre beszélt nevetett. Nem bírtam tovább elegem lett belőle.
• YongGuk.
• Igen? - fordult felém.
• Felviszem, a kicsit aludni nézd, mindjárt leragad a szeme.
• Jó rendben, de siess vissza.
• Úgy lesz. - megcsókoltam és indultam a ház felé. Nagy nehezen rá adtam a pizsamát és lefektettem. Elénekeltem neki a szokásos altatót és csöndben néztem tovább. Valaki szorosan átölelt hátulról.
• Hát nem gyönyörű szép a fiúnk?
• Zelo te mi a fenét művelsz? - megcsókolt. Ellöktem magamtól. - Felejts el.
• Nem tudlak. Hidd el próbáltam, de nem tudlak. Csak egyszer légy még az enyém, kérlek. Csak most az egyszer.
• Nem. Szeretem YongGukot és nem fogok te miattad vele összeveszni.
• Akarlak. - suttogta  kéjesen a fülembe.
• De én nem. - kimentem a szobából, de ő is jött utánam.
• Nem hiszek neked. - a falhoz nyomot és erőszakosan csókolt meg. Eleinte nem viszonoztam, de később már igen. Hajába túrtam ő pedig kezével simogatni kezdet.
• Zelo hagyjuk. Fejezzük, bekérlek. Szeretem a férjem.
• Nem te nem szereted a férjed. Te engem szeretsz. Mióta csak megláttál az óta szeretsz.
• Nagyon tévedsz.
• Ne játszd meg magad.
• Nem játszom meg magam.
• Mindig olyan nehezen adod meg magad nekem. És tudom, hogy nem sokára újra meg fogod magad adni nekem.
• Tévedsz. Soha nem kapsz meg többé. (nem így lett…)