9.rész: Jessica: Nincs már több dal...

• Jessica három napot kaptál? Én megmondtam. Nem lesz ennek jó vége. De te, mint mindig csak magadra tudsz gondolni. Nem érdemled meg ezt a két férfit. Nem való neked a szerelem. Remélem döntöttél már. Hisz ma kell eléjük állnod. Ott fogsz majd előttük állni, mint egy szűzlány kit a tanár hívott ki felelni. Nem fog sikerülni. Nem vagy te hozzá erős. Meg kell tenned, de nem, mered. Nem mered, mert gyáva vagy. Gyáva kis nyuszi vagy. Mikor velem voltál akkor is gyáva voltál. Gyáva voltál, mert mikor bántottalak neked is azt kellett volna. De nem mozdultál csak tűrtél és elviseltél mindent, amit csináltam veled.
• Nem érdekelsz.
• Látom utolsó homokszemeit életed homok órájában. Nem sokára mindenek vége. - nevetett.
• Jessica. - szólt YongGuk. Mióta megtudta, hogy mit tettünk Zeloval alig szól hozzám. Fiammal játszik és engem teljesen elhanyagol, amit meg is tudok érteni. Ki mentem utána a nappaliba ahol már ott várt minket Zelo.
• Nem tudtam dönteni. - szóltam közbe mielőtt bármit is mondtak volna.
• Pedig megmondtam három napod van. – idegeskedett YongGuk.
• Mindkettőtöket szeretem. – suttogtam halkan alig érthetően. Fejem a padlót nézte, arcom éget a szégyentől. Szégyelltem az egészet, de nem tehetek semmit, ha így érzek.
• Jessica. Dönts!!! - szólt közbe Zelo.
• YongGuk. Veled maradok. - sírtam. Nem akartam YongGukkal maradni, de nincs senkije. Zelo csalódott arca átment dühbe bele csapott egyet a falba majd szó nélkül elment.
• Nem találkozhatsz vele többet meg értettél. - nem szóltam egy szót se csak bámultam magam elé. - Jessica???
• Igen meg értettem. – felkaptam a fejem majd a szemeibe néztem. Fáradtnak tűnt, és gondterheltnek. Ennyire bántottam volna? Nem akartam, hogy így érezzen irántam. Nem akartam, hogy én miattam ennyire szenvedjen, mikor meg se érdemlem.
• Gyere ide. - átölelt. Nem akarom így. ZELO!!!!! Üvöltöttem magamban. Nem akarom, hogy így legyen vége. Nekem még szükségem van rád. De nem akarom megbántani YongGukot hisz annyi mindenen mentünk már együtt keresztül.
• Elmegyek, alszom egy kicsit. – mondtam neki erőtlenül.
• Jó. Nekem úgy is be kell mennem majd este, jövök. 
• Oké, szia.
• Szia. - adott egy csókot majd ő is kisétált az ajtón. Bementem a szobába és leültem az ágyra majd kezembe temettem arcom és úgy sírtam. Rido jelent meg előttem.
• Te meg, hogy a fenébe hisz halott vagy.
• Tudom Jessica de tudod, hogy mire vagyok képes.
• Ez is egy módszered, hogy hogyan kergesd őrületbe áldozatodat?
• Igen, de én nem bántani jöttelek. Szenvedsz, és nem akarok egy hang maradni a fejedben. Döntsd el mi neked a legjobb és környezetednek. Menj vissza yakuzának. 
• De a fiam.
• Vidd magaddal. 
• Zelo megkeresne és elvenné tőlem. 
• Akkor szenvedj tovább. Vagy tudod, van más megoldás….
• Más megoldás. Ezt, hogy érted??? - eltűnt és mikor megláttam Artemiszt már tudtam mit kell tenni. Megkerestem fiam. Adtam neki két puszit és a következőt mondtam neki: - Drága egyetlenem. Ne haragudj anyádra, ha felnősz. Nem te tehetsz róla, hogy ilyen gonosz anyád van. De most elmegyek. Itt hagyok mindenkit. Talán egyszer, ha felnősz és megtudod, mit miért tettem megértesz. Nem akarok újra olyan lenni, mint voltam. De YongGukot, Zelot se akarom megbántani. Téged se fiam. - adtam neki egy puszit. - Tudom, mennyire szereted YongGukot akár csak én. De szívem sajnos nem lehet csak az övé. Szeretlek fiam. Ég veled. - adtam neki még egy puszit és medálomat asztalán hagytam. - Ezzel tudsz majd Artemisznek parancsolni. - kimentem a szobájából és át menetem az enyémbe. Leültem az íróasztal elé és írtam három levelet. Egyet YongGuknak, egyet Zelonak és egyet fiamnak.

… 
Tudtam egy dolgot Artemiszről. Nem születtem vámpírvadásznak és csak a medállal tudtam neki parancsolni, hogy ha hozzá nyúlok, ne öljön meg mivel már pár ember életét elvettem erejével. Megfogtam Artemiszt és abban a pillanatban leszúrt. 

8.rész: Dönts!

Zelo egy időre újra a múlté lett. De csak egy időre. Próbáltam minden percemet YongGukkal tölteni, hogy még gondolni se gondoljak Zelora. De nem sikerült. Még mindig nem tudok választani és ettől szenvedek. Akárhányszor meglátom a Tv-ben vagy meghalom, a hangját a régi érzések újra felkavarodnak bennem. Mindkettőjükre szükségem van. Nem tudok különbséget tenni és nem akarom, hogy szenvedjenek. A világ összeomlott körülöttem és próbálok keresni valami utolsó mentsvárat, de nem, találok. Nincsen, nem volt és nem is lesz. Talán van, de abba nem akarok bele gondolni. Itt van rám szükség. Ha még van. Mindent kezdek lassan elveszíteni. Amire eddig azt hittem, hogy az enyém az már nincs sehol. Elveszett, eldobtam magamtól, és ami benne volt örömöm azt most más élvezi, más használja fel saját javára. Árnyéka vagyok már csak régi valómnak. Az a Jessica, aki voltam akkor halt meg mikor Zelotól boldog perceket lopott YongGuk, Zelo és saját kárára.
• Jessica. - felnéztem és HimChan állt velem szembe. Nyugtalan volt és talán dühös is. Féltem tőle akárhányszor megláttam YongGuk közelébe. Nem akartam, hogy elmondja neki, de tudtam ez nem fog sokáig titok maradni.
• Igen? – kérdeztem csöndbe, bűnbánóan, mint aki most ölt embert és próbálja a gyanút elterelni magától.
• Gyere. Tudunk beszélni négy szem közt?
• Igen tudunk. - elvonultunk a többiektől. - Mondjad.
• Mikor fogod neki elmondani?
• Nem most. – fordultam el tőle, hogy ott hagyom, de megszólalt.
• Jessica azt ugye tudod, hogy nem volt szép, amit tettetek? – megragadta kezem.
• Tudom, hogy nem volt szép, de nem tudok az érzéseimnek parancsolni.
• El kell YongGuknak mondanod, mert így Zelot is és magadat is tönkre teszed.
• De ha elmondom neki, akkor pedig őt teszem tönkre. 
• El kell mondanod.
• Mit kell elmondania? - kérdezet közbe YongGuk.
• Azt, hogy szeretlek drágám.
• Jessica… Na, mondjad.
• Csináltam egy kis hülyeséget ne haragudj.
• Mi volt az?
• Összetörtem a kocsit.
• De hát a kocsinak semmi baja meg amúgy is vezetni se tudsz.
• Hát ez az. Nem tudok vezetni, de ki akartam próbálni és összetörtem. Gyorsan megcsináltattam még mielőtt észrevetted volna.
• Ez igaz?
• Igen. 
• Bolond vagy. Akkor ittál mi?
• Csak egy kicsit. Anyád miatt ki voltam bukva.
• Bolond vagy. De én így szeretlek. HimChan elrabolhatom egy kicsit tőled?
• Igen. De később még beszélni akarok veled Jessi. - szó nélkül elmentem YongGukkal. Szégyelltem magam, hogy hazudtam, de nem akartam pont most elmondani, pont itt és pont HimChan előtt. Bementünk egy kis helyiségbe.
• Mondjad YongGuk.
• Gyere ide. - megfogott és a falhoz nyomot úgy csókolt meg. - Mondanom kell valamit.
• Mit?
• Nagyon szeretlek Jessica. Nem tudnám, mi lenne velem nélküled. Remélem te is így érzel irántam. Köszönöm neked ezeket a boldog éveket és remélem, egyszer nekünk is lehet közös gyerekünk. Boldog vagyok Jessica sose voltam ennyire boldog. Megváltoztattál. Nagyon is. Nem hittem volna, hogy majd pont te leszel az a lány, aki miatt képes leszek ennyi mindnet feladni. Szeretlek. És remélem ez sose fog elmúlni.
• YongGuk valamit el kell mondanom.
• Hallgatlak.
• YongGuk én… 
• Gyertek, ki gáz van. - rohant be hozzánk DaeHyun. Mentünk utána. És hamar megláttuk a baj a forrását. Zelo volt az és részeg volt.
• Éljen az ifjú pár. - üvöltötte mikor meglátott minket. - Jessica remélem vele is ugyan olyan jól érzed magad, mint velem.
• Zelo. Ülj már le és józanodj ki. - próbálta lenyugtatni YongGuk.
• Nem YongGuk te ülj le és felejtsd el Jessicat mert ő az enyém. Mindig is az enyém volt és mindig is az enyém lesz. Nem tudsz ellene tenni semmit.
• Hülye vagy.
• Esetleg te. Hagyd el Jessicat nem kellesz te kettőnk közé.
• Zelo fejezd be és menj haza. - parancsoltam neki, de őt ez nem érdekelte. Felállt és oda sétált hozzám majd megcsókolt. Meglepődtem és akár mennyire akartam viszonozni nem tehetem YongGuk miatt így hát ellöktem magamtól, és ahogy ezt tettem abban a pillanatban YongGuk behúzott neki egyet. - YongGuk ne!!!!!
• Miért ne???
• YongGuk… - állt fel Zelo. - lefeküdtem Jessicaval. Csak az a szomorú, hogy nem tud dönteni te és én köztem.
• Hazudsz. – kiabált vele. A szívem szakadt meg hangjára. Ez az, amit nem akartam.
• YongGuk. - szóltam közbe. - Ezt akartam az előbb elmondani. Még mindig érzek valamit Zelo iránt, de irántad is. Nem akarlak elveszíteni titeket. Bocsáss meg kérlek nem akartalak megbántani. – gondolkodott pár percig, és míg eközben néztem mintha ez az erős férfi most halt volna meg. Meghalt és ezer darabjára hullt én pedig nem tudtam mást tenni csak remegve néztem és vártam mikor fog megszólalni.
• Ne szóljatok hozzám. Hülyét csináltatok belőlem. – Zelo felé tartott, aki a vért törölgette azája széléről. Arca az a hófehér arca már nem volt tökéletes YongGuknak hála.- Te kis rohadék veled még számolok. És veled is Jessica. - elment. Kiviharzott az ajtón. Néma csend telepedett a szobára én pedig utána futottam. Nem akartam, hogy így menjen el. Azt akartam, hogy tudja meg mi az igazság. Mindent el akartam neki mondani. Mindent.
• YongGuk hová mész???? – kérdeztem tőle kétségbe esetten.
• Semmi közöd hozzá. – nem állt ment, hanem tovább ment. Beült a kocsiba majd elhajtott amilyen gyorsan csak tudott.
Elment mindenki én pedig egész éjszaka fent voltam és vártam, hogy YongGuk mikor jön haza, de nem jött. Ideges voltam és a telefont néztem hátha felhív vagy valaki felhív és információt ad arról, hogy hol van. De semmi. Kínoztak a percek és a magányos gondolatok mik most úgy repkedtek fejembe mintha megőrültek volna, és abban sántikálnának, hogy a lehető legnagyobb fájdalmat okozzák nekem. Tépelődtem és minden másodperc szánalmasan lassan haladt. Nem tudtam mit csináljak, vagy, hogy mit fogok neki mondani, ha haza jön. Nem jutott eszembe semmi használható gondolat.  Hajnalban jött haza kissé ittas állapotban és nyakán egy fekete folt éktelenkedet. Biztos egy nővel volt. 
• Te miért nem alszol? - kérdezte mikor bejött a szobába.
• Téged vártalak. – mondtam szerényen abban bízva, hogy meg fog sajnálni, de ő ennek jelét egyáltalán nem mutatta.
• Felesleges volt. – mondta szárazon, ridegen, kimérten. Mintha egy vadidegen lennék. Nem csodálkozok.
• YongGuk. Szeretlek téged is ezt meg tudod érteni? - rám ugrott és letepert. 
• Jessica. Tudtam, hogy el fog jönni ez a nap. Tudtam, hogy még mindig érzel Zelo iránt valamit. Tudtam, hogy nem leszel enyém örökre, de reménykedtem, hogy hátha. Most már tudom. Kár volt. Három napod van, hogy dönts. Én, kellek vagy Zelo. Valakitől el kell válnod, mert ez így nem normális. Döntsd el. 
• YongGuk ne tedd ezt velem. – kérleltem a könnyeimmel küszködve.
• Akkor mit tegyek, mondd el. Szerinted ez így normális? Nem az. Mindent megadtam neked azt hittem legalább fontos vagyok neked annyira, hogy nem fogsz hátba támadni.
• Mind ketten fontosak vagytok. 
• Akkor is. Nem érdekel. - végig simított az arcomon. - Fáj, amit tettél. Nem hittem volna, hogy ezt meg fogod velem tenni. Három napod van.

7.rész: Eskü

A francba HimChan. Miért jött ez ide be? És Zelo? Jaj, ne vigyorogj már. Ki tud ezzel borítani. Ha valami rosszat csinál, akkor mindig vigyorog, mint egy elmebeteg.
• HimChan…
• Maradj csöndbe Jessica. Nem gondoltam ezt rólad. És te Zelo. A legjobb barátoddal? Pont ő vele kell ezt tenned? Tudod milyen boldog Jessica mellett? Ti meg csak játszotok vele. Nem szégyelled magad? Elveszed másnak a barátnőjét?
• Egy: Nem én vettem el tőle Jessicat ő vette el tőlem.
• Nem. Jessica elhagyott téged, amit meg is tudok érteni.
• Te nem tudod, hogy mi történt akkoriban ezért kérlek ne is avatkozz bele.
• HimChan. - szóltam közbe - Zelo kimennél?
• Nem.
• Menjél kifelé! - néztem rá haragosan erre ő durcásan, de szó nélkül elhagyta a fürdőszobát. - HimChan. Szeretem YongGukot ahogy Zelot is. Nem akarom Megbántani YongGukot mert tudom, hogy a szíve törne össze. Hidd el gondolatban már számtalanszor megöltem magam amiért Zelo iránt is érzek valamit. Nem tudom neki elmondani, hogy Zelot is szeretem. Nem akarom megbántani érted? 
• Választanod kell.
• De nem tudok. Zelo az életemben egy olyan ember volt, aki megváltoztatott mindent. Megváltoztatott engem és más lett az élethez való felfogásom. YongGuk pedig… Sokkal tartozok neki. Szeretem őt is, mert törődött velem mikor senki más nem. Ő volt nekem az irányfény az életben. Nem hagyhatom el de Zelo iránt többet érzek, mint YongGuk iránt. Kérlek, ne mond el neki. Kérlek, ne beszélj erről senkinek. Majd ha érzem, hogy készen állok, rá akkor majd én elmondok neki mindent. Ígérem.
• Egy feltételem van.
• Mi az?
• Nem lehet ezen túl semmi közöd Zelohoz.

…
A szívem darabokra tört. Meg fogom bántani megint Zelot. Most én kerültem olyan csapdába, mint annak idején ő. Nem akarom. Nem akarom és nem akartam ezt az egész helyzetet.
• Akkor mit akartál? Azt hitted sose fog kiderülni. Ó drága Jessica én megmondtam szenvedni fogsz. Életed fénye nem sokára kialszik. Nem leszel majd más, mint egy névtelen holttest kinek a lelke bolyongani fog a Földön, amíg világ a világ. Nem fog veled senkise foglalkozni, ha letesznek a föld alá. Te majd várod kedvesed, és ha eljön, az idő nem lehetek egymásié még a túlvilágon, se mert lelketek bolyongani fog és szélvész fog titeket kergetni, mint Dante poklában ahol a szerelem bűnösei járnak. YongGuk pedig fiaddal fent az úgy nevezett mennyekben fog titeket nézni, ahogy szenvedtek. Nem maradtál velem annak idején. Pedig naggyá tettelek volna. Most itt ülhetnél trónusomon és uralhatnák együtt az egyszerű halandókat. Neked nem volt jó. Hát akkor most szenvedj drága Jessica. De nyugodj, meg én már tudom mi lesz a te sorsod. Láttam. Dönts, mert holnap késő higgy nekem.
• Bűnös vagyok. Rosszat tettem ezt nem tagadom. De nem hiszek neked. Nem vagy te Cassandra vagy Nostradamus. Nem. Te egy féreg vagy. Nem hiszek neked. Az én szívem sajnos két férfiért dobog, s nem vagyok hajlandó lemondani semelyikükről. Nem fogok dönteni. Zelonak és nekem is saját családunk van. Igaza van HimChanek nem találkozhatunk többet.
• Na, igen. Azt hiszed így megy? Tündér világban élsz édesem. Próbálkozhatsz elfelejteni, de úgyse fog menni. Elfuthatsz előle, de nem fogsz megmenekülni. Ha megpróbálsz menekülni előbb utóbb úgy is földre fogsz zuhanni és akkor már késő lesz. Nem tudsz már majd a helyzettel mit kezdeni s nem látod majd vigaszod másba csak a mindent megújító halálban. Meglásd. Nem tehetsz mást. Nincs jövőd, ha ezt teszed.
• Hallgass!!! Nem érdekelsz! Tűnj el!!!
• Elmegyek, de még visszajövök. 

Hozzá bújtam YongGukhoz. Tudom. Mindent kapcsolatot meg kell szakítanom Zeloval.
• Jessica. 
• Hmmm…???
• Elfogd tőlem kapni az influenzát, ha ilyen közel jössz hozzám. - megcsókoltam.
• Nem érdekel.
• Szeretlek.
• Én is YongGuk.

5 nap telt már el mióta HimChan rajta kapott minket Zeloval. Betartottam szavam és nem léptem kapcsolatba Zeloval. Eleinte bírtam, de az ötödik nap már nem. Hívogatott, üzeneteket küldött, de nem foglalkoztam vele. Megígértem, hogy nem fogok. Nem akarok mindent elveszíteni, amit eddig kincseimnek nevezhetek. 
• Jessica… - Zelo állt ágyam szélénél.
• Te mi a fenét keresel itt?
• A fiamat jöttem meglátogatni, de látom nincsenek itthon. 
• Biztos elvitte már YongGuk. Mi a francot keresel itt?
• HimChan elmondta mit mondott neked. Ez szemétség tőle. - befeküdt mellém.
• Zelo te mit művelsz? - próbáltam kirugdosni magam mellől.
• Áááá ne már. Ne legyél már teljesen hülye.
• Menj innen. Nem viccelek. - megcsókolt. Próbáltam elválni tőle, de nem sikerült. Elkezdtem ütögetni, de ő felült rám kezeim pedig lefogta. Megharaptam.
• Áááúúúú….. Nem vagy normális.
• Zelo kérlek. Hagyj békén. 
• Te ennyire szereted YongGukot.
• Téged is szeretlek.
• Nem úgy látszik. Nem töröm, magam tovább legyél boldog YongGukkal. Ég veled.
• Zelo… - kiviharzott a szobából. Jobb lesz így… Nem szabad rá gondolnom se. Jobb ez így..

6.rész: Lebukás

Sírtam. Nem akartam sírni, de most jöttem rá, hogy ezek után fog jönni a java. Nem tudok majd választani hisz mind a kettőjüket szeretem. Szeretem Zelot is és szeretem YongGukot is. Az lenne a legjobb, ha most meghalnék, és nem kellene többet a szemükbe néznem.
• Jessi. - szólt hozzám Zelo majd államnál fogva felemelte a fejem. Lehajolt hozzám és megcsókolt gyengéden. Viszonoztam majd átöleltem a nyakát és közelebb húztam magam hozzá. Lefektetet az ágyra majd rám mászott. Szépen lassan elkezdte csókolgatni a nyakam én pedig felnyögtem.
• Zelo…
• Megígérem jó lesz. - és az is volt. Minden újra egy pár percre olyan volt, mint régen. Magamban érezhetem és ennél több nekem nem is kellett. Vágytam már rá nagyon is. Újra akarom. Még többet akarok belőle és ez az idő múlásával csak rosszabb lesz. Vágyom gyönyörű, törékeny testére. Újra és újra meg akarom ízlelni. - Köszönöm. - csókolta meg homlokomat mikor már egymás karjaiban feküdtünk.
• Én is. Hiányoztál Zelo most már tudom.
• Te is nekem, de nem akarom, hogy bűntudatod legyen.
• Nem lesz.
• De lesz, és megint nem akarsz engem újra látni.
• Szeretlek Zelo…

Másnap reggel mikor haza értem a boszorkány még mindig ott volt.
• Hát te? - kérdeztem tőle.
• Mi hát te? Te mit keresel, itt kérdezhetném én.
• YongGuk megjöttem.
• Jessica. - szaladt hozzám és felkapott. - Szia, szerelmem. Jól aludtál?
• Nem.
• Na, gyere, akkor most bepótlunk mindent.
• Ne YongGuk most ne kérlek. Fáradt vagyok… Fel megyek Daesunghoz.
• Valami baj van?
• Nem nincsen. - megcsókoltam. Ezek után már nem sokszor voltunk együtt, de egyre többet kerestem Zelo társaságát így is meg úgy is. Mindig többet akartam belőle. Akár hányszor megláttam a szívem egyre gyorsabban vert én pedig mindig felsóhajtottam, ha nem ért hozzám vagy nem szólt hozzám. Akartam őt. Éjjel nappal csak rá vágytam. Nem akartam nélküle tovább lenni. Nem akartam létezni se. Szenvedtem. Most már tudom és érzem, hogy ő, hogy szenvedet mikor ott hagytam. Én vagyok a hibás. Ha nem lettem volna olyan makacs és önző, akkor most nem itt tartanánk. Vele élhetnék boldogan és nem YongGukkal. Nem akartam bántani de Zelot jobban szerettem és ez által majdnem minden nap be is bizonyítottam neki titkos ott létünkön. Zelo volt nekem a mentsvár. Ő hozzá mentem, ha valami bajom volt és ő volt az, aki meg is vigasztalt. Visszamentünk majdnem minden nap a hotelba és eltöltöttünk pár boldog órát majd haza mentünk családjainkhoz, mint ha mi sem történt volna. Így történt ez több hónapon keresztül és senki nem sejtett semmit. Mikor rá értünk és tudtunk mindig találkoztunk. YongGuk mint előtte mindig próbálkozott, de nem mindig engedtem neki. Mikor nem engedtem akkor mindig ki találtam valami kifogást, de sose sejtett semmit. Pedig ha tudta volna hányszor csapom be. Nem akartam bántani ezért nem mondtam neki semmit. Szeretem Zelot de őt is. Sok mindent tett értem a múltban, amit nem dobhatok csak úgy el.
• Jessi… - szólt hozzám Zelo mikor karjai közt feküdtem.
• Hmm…???
• Mikor mondjuk el YongGuknak?
• Te megörültél??? - ültem fel az ágyon. - Nem fogunk neki semmit se mondani. Nem fogom tönkre tenni az életét.
• Hagyd, elkérlek akkor egy szó nélkül.
• Nem fogom. Nem fogom elhagyni Zelo. Sokkal tartozok neki.
• Szereted?
• Most nem ez a kérdés. Nem fogom elhagyni. Hagyd el a feleséged.
• Nem lehet.
• Na, látod… Nekem se lehet. Nem fogom elhagyni.
• Jessica nekem ez így nem fog menni. Gyűlölöm, magam mikor a szemébe nézek.
• Mert szerinted én mit érzek??? Nem ugyan azt?? Akkor se fogom neki elmondani.

YongGuk születésnapja:
Ma van YongGuk születésnapja és sajnos influenzával küszködik. Nem bírt kiszállni az ágyból ezért csak a csapat társai jöttek el felköszönteni.
• Szia, haver… Boldog szülinapot!!!! - tüszkölt egyet mikor mindenki egyszerre kiabálta ezt a monológot. - És jobbulást!
• Jessi hozol nekem egy bögre teát?
• Persze kicsim.
• YongGuk most már értem miért nem vagy hajlandó meggyógyulni hisz egy ilyen csinos ápolónő mellett én se szeretnék meggyógyulni. - mondta Zelo mikor visszajöttem a forró teával. Ahogy ezt meghallottam el is ejtettem.
• Jessi minden rendben? - kérdezte YongGuk.
• Persze.
• Segítek. - ajánlotta Zelo.
• Nem kell. - jött utánam. Bementem a fürdőbe a felmosóért, a seprűért és a lapátért. Bejött majd becsukta az ajtót és neki dőlt, hogy ne tudjak ki menni.
• Mi a baj Jessi?
• Ne játssz velem Zelo. Nem vagy vicces. Így bármikor lebukhatunk…
• Nem ezt akartad?
• Nem. Én nem akarom megbántani YongGukot.
• De így engem bántasz már megint.
• Zelo ne tedd ezt velem. Kérlek. - oda jött hozzám és megcsókolt. Ekkor HimChan nyitott be.
• Hülye gyerek. Zelo . Ti mit csináltok?????

5.rész: A múlt újra jelen

 

A következő napokban szenvedtem. Nem tudtam mi tévő legyek. Magamat okoltam mindenért. Nem szóltam YongGukhoz . Nem akartam vele szóba állni. Egyedül akartam lenni. Elegem lett mindenből mikor az anyja újra beállított hozzánk. Megint én lettem elő véve és apró hibáimat felnagyította hatalmas hibákra. Elegem lett. Nem akartam tovább itt maradni. Nem akartam tovább lenyelni azokat a méreggel teli mondatokat, amiket az anyja mondott nekem. El akartam tűni.
• Jessi ne haragudj anyámra. - jött utánam YongGuk. Megcsókoltam.
• Szeretlek YongGuk de nem bírom tovább muszáj elmennem és tudod, hogy így lesz a legjobb, mert ha tovább maradok, nem tudom, mit kezdek anyáddal. – mondtam neki olyan nyugodtan, ahogyan csak lehetett.
• Tudom, hogy így a jobb és megértelek. Mikor jössz haza?
• Holnap reggel.
• Hol leszel?
• Egy szállodába.
• Melyikbe?
• Nem fogom megmondani, mert, megkeresel. Egyedül akarok lenni muszáj, kipihenem magam.
• Megértem. De kérlek vigyázz magadra.
• Rendben. - megcsókoltam majd kisétáltam az ajtón. Kerestem egy olcsó, de jó szállodát mikor nagy meglepetésemre egy ismerőssel futottam össze.
• Zelo most komolyan te mit keresel itt? – kérdeztem felháborodva és szerintem jogosan.
• Nyaralok. És te?
• Semmi közöd hozzá. 
• Értem… Szeretnék veled négy szem közt beszélgetni, ha lehet.
• Nem. Nem lehet.
• Kérlek. - nyafogott.
• Na, jó gyere. - bementünk a szobámba és kényelembe helyezte magát a fotelban. 
• Mit keresel itt?
• Egyedül akartam lenni. Elegem van az anyósomból. 
• Juj, anyós támadás. Az mindig rosszul jön ki.
• Mit akarsz? – kérdeztem ingerülten.
• Téged. - felállt és oda sétált hozzám. Átölelt és megcsókolt. Viszonoztam és nem akartam, hogy abba hagyja végig akartam csinálni. Nem tudtam másra gondolni csak ő rá és magamra. Arra, hogy milyen volt régen mikor még együtt voltunk. Újra az a gyerek akartam lenni nem pedig egy fiatal anya. De mit keres itt? Tuti, hogy követett. 
• Zelo te követtél engem? - szakadtam el tőle.
• Igen.  – egy szégyellős kisfiús mosoly jelent meg az arcán. - Megláttam, hogy egy sport táskával mész el otthonról és kíváncsi voltam rá hová mész.
• Szemét vagy.
• Nem tehetek róla. - visszatért a számra. Felkapott és ledobott az ágyra. 
• Várj jó, amit teszünk? – szakítottam félbe monológommal.
• Nekünk jó. – nevetett huncutul. Újból lehajolt hozzám, de kezem a szája elé tettem.
• Már, mint helyes-e amit teszünk?
• Kérlek Jessica. - megcsókolt, hogy elhallgatasson majd elkezdett vetkeztetni. Meg állítottam.
• Ne ezt inkább hagyjuk. Szeretem YongGukot.
• Ne csináld ezt velem. Kellesz nekem. Mióta elmentél nem vagyok már az, az ember, aki voltam. Veled volt teljes az életem nélküled nem vagyok semmi más csak egy romhalmaz. Kérlek. Csak még most utoljára. Kérlek.
• Zelo szeretlek. - hogy mi a fene????? Ezt most miért mondtam. Felnézet rám döbbenten.
• Akkor?
• Ezt nem úgy értettem. Szeretlek, mint egy barát. - magyaráztam ki magam. De nem ez volt az igazság. Ebben a pillanatban újra fellángoltak bennem a régi érzések.
• Ohh. I'm sorry. - felállt és sétált az ajtó felé.
• Ne haragudj Zelo.
• Nem haragszom. Miért haragudnék? Fel fogtam. Ígérem, soha többé nem fogsz látni.
• Zelo. Bocsánat. Csak… nem akarom megbántani YongGukot se. Ha most lefeküdnék, veled nem tudnék többet a szemébe nézni.
• Nyugi nem teszek semmi olyat. Legyél te legalább boldog, ha már én nem vagyok az. Azt hittem köztünk még lesz valami. De tévedtem.
• Te akartad így. Nekem még szükségem volt rád. Először azt hittem, nem bírom nélküled és így is volt. Volt olyan nap, amikor minden percben újra és újra meghaltam. De túléltem. Itt vagyok. Már nem kellesz. Azt hittem szerelmes vagyok, de rá kellett jönnöm, hogy a szerelem nem arról szól, hogy oda vagy valakiért, akit soha nem kaphatsz meg. Bálványozhatod, álmodozhatsz róla lefekvés előtt, de SOHA ne higgy. Ne reménykedj. Az a legrosszabb. Ha hagyod odáig elfajulni a helyzetet, már menthetetlen vagy. Ahogyan én is…
• Nekem most van rád szükségem Jessica. Szeretlek téged, és ha kell be is bizonyítom. Nem akarok közéd és YongGuk közé állni, de próbálkozni akkor is fogok. Próbálkozok, mert kellesz nekem. Nem akarok nélküled, lenni. 
• Miért tetted azt, amit tettél velem?
• Nagyon hosszú. 
• Rá érek. - elmesélt mindent. Elmesélte, hogy az anyja hogyan zsarolta meg. El kellett vennie azt a lányt pedig nem is szereti. Soha se szerette és nem is fogja. Elmesélte, hogy csak azért viselkedett velem, úgy mert el akart magától űzni. Könnyek szöktek a szemembe. Igaza volt Rido-nak tényleg én bántottam Zelot. Nem akartam. Öntudatlanul bántottam Zelot. Nem állt szándékomban fájdalmat okozni neki. Nagyon szerettem őt és még se vettem észre, ami a szemem előtt volt. Magammal voltam elfoglalva csak is magammal. Önző vagyok. - És a pofon? – suttogtam remegő hanggal. Mi következhet még ez után?
• Azt esküszöm nem akartam. Nem tudom miért adtam. Nem direkt volt. Már ezerszer megbántam, amit tettem, de nem tudtam, hogy tegyem jóvá. Nem hazudok Jessica tényleg megbántam mindent. Gyűlölöm magam mindenért, amit tettem veled. Arcon tudtam volna magam köpni akárhányszor a tükörbe néztem. Szerettelek Jessica és most is szeretlek. Addig foglak szeretni, míg meg nem halok, sőt a síron túl is. Kellesz nekem. 
• Zelo. Kérlek, ne tedd ezt velem. Bűntudatom van és jogosan. Most látom, hogy tönkre tettelek. Ha nem jöttem volna Szöulba, akkor nem találkoztunk volna. Nem lett volna szabad kikezdenem veled. Nem lett volna szabad vágynom rád.
• Jessica ne okold magad e miatt. Én tehetek mindenről. Én hajszoltak YongGuk karjaiba. Ha ki állok a szüleim ellen, akkor nem jutottunk volna idáig.
• Ezt nem lett volna jogom akkor se kérni. Nem állhatok a szüleid és te közéd. Így kellett lennie. Te jó fiú vagy Zelo. Az a helyes, ha szót fogadsz a szüleidnek.
• De felnőtt ember vagyok.
• Igen most már igen. – arcát óvatosan kezembe fogtam mintha attól félnék, hogy eltöröm hófehér, porcelán bőrét. -  De akkor mind ketten gyerekek voltunk és talán még most is. Most se vagyunk felnőttek, de talán egy kicsit érettebbek. Látod, van egy közös gyerekünk és mi mégis civakodunk, mint két óvodás. Férjem van és még is arra vágyok, bárcsak újra az lennék, aki voltam.
• Szereted?
• Igen.
• Nem úgy értem. Tiszta szívedből szereted?
• Sok mindent tett értem.
• És te emiatt szereted.
• Nem. Én tiszta szívemből szeretem YongGukot.
• Akkor most otthon lennél vele és nem hagynád magára az anyjával.
• Nem ismered azt a nőt…
• Hidd el volt hozzá szerencsém. Ki kell állnod YongGuk mellett, ha tényleg szereted. - most már leült mellém az ágyra. Átöleltem ő pedig megdöbbent és habozva ölelt át. - Ezt most miért csinálod?
• Mert a szívem mélyén még mindig szeretlek Zelo.

4.rész: A szülinapom

 

Egy hónap telt el zavartalanul, események nélkül. Közeledett a szülinapom és alig vártam már. Drága egyetlen pici fiam már annyit, de annyit rajzolt nekem ezen a pár napon belül, hogy már az egész lakás ezzel volt tele. YongGuk és Zelo nagyon jóban lettek újra, legnagyobb aggodalmamra. Tudtam, hogy Zelo csak azért lett újra ennyire jóba férjemmel, hogy közelembe és fiam közelébe férkőzhessen. Legjobb módszernek azt véltem, ha levegőnek nézzem. Nem vettem figyelembe akárhányszor eljött hozzánk. YongGuk miatt jó pofát vágtam hozzá, de egyébként annyira nem érdekelt már. 

A születésnapom napja:

Mióta együtt vagyok YongGukkal mindig nagy partikat rendezet számomra vagy fiam számára. Tudja jól, hogy nem szeretem, ha én vagyok a középpontban, de erre mindig azt mondja, nem érdekli, ennyit te is megérdemelsz. Ez a nap se volt különb. Reggel mikor felkeltem a hatalmas esküvői sátor már fel volt állítva az udvarban fiam pedig a dolgozó emberek között rohangált, játszott velük. Felkeltem hát, felöltöztem és lementem közéjük.
• Jessica menjél, visszapiheni, majd mi mindent elrendezünk.
• Jaj YongGuk ne már. Tudod jól, hogy nem szeretem az ilyen partikat, de te csak csinálod. Akkor legalább hagy maradjak itt. 
• Mindenből a legjobbat csak neked… – adott egy puszit a homlokomra. -… és most pont ezért maradsz bent a formás kis fenekeden ülve. Zelo gondoskodj róla, hogy ne jöjjön ki.
• Igenis kapitány. - szalutálva viccelődött vele. - Hölgyem. - nyújtotta a kezét felém, de én az enyémet felé nem. Sértődötten a ház felé mentem ő pedig jött utánam. Elértem a bejárati ajtót és hirtelen megálltam.
• Nem kell utánam jönni. Mehetsz vissza.
• Na, ezt nem te fogod megmondani. - betolt az ajtón. Bementem szobámba, de ő jött utánam. Mikor bejutott bezárta maga mögött az ajtót majd neki dőlt.
• A feleséged hol van? - kérdeztem tőle hát, ha el tudom terelni a figyelmét.
• Otthon.
• Miért nem jött veled?
• Mert nem szeret téged.
• Engem? Hisz nem is ismer.
• Mindig rólad beszélek neki, hogy te ezerszer tökéletesebb és szebb, vagy mint ő. Hogy ő miatta nem lehetünk mi együtt.  - jött felém és én próbáltam kikerülni. - Félsz tőlem?
• Nem.
• Akkor meg? Gyere ide. Kérlek.
• Zelo hagyj engem végre békén. - elkapott és magához ölelt. Arcom közel volt az övéhez. Megcsókoltam. Igen most én csókoltam meg ő pedig bele nevetett csókunkba. - Most már békén hagysz? 
• Többet akarok egy csóknál.
• Nem kapsz többet.
• Majd meglátjuk. - és nevetve kisétált az ajtón. Rohadék. Nem hiszem el mit művel ez. Én hülye meg miért csókoltam meg? Elegem van. Bár ne ismertem volna meg. A francba. Én YongGukot választottam és nem fogom választásomat megmásítani egy ilyen ember miatt. Bele őrülök ebbe az egészbe. Miért nem tudja végre megérteni, hogy én nem akarok tőle semmit. 
• De a te szíved se akarja? Titokban te még mindig szereted és számodra ebben a párhónapban mindennél világosabb lett. Ésszel mindent el lehet fedni, de a szívedet nem, tudod becsapni. Lehet, hogy volt olyan időszakod, amikor tényleg utáltad, de akkor is szereted csak nem merted kimondani. Még mindig szerelmes vagy Zeloba ezt ne tagad. Nem tudod le tagadni. Látszik rajtad. Ha a közeledben van, mindig a lépéseit fürkészed és mikor nem feléd tart szívedben hangosan felsóhajtasz. Nem tudod magad becsapni, és ha meg is próbálod csak az lesz a vége, hogy szenvedni fogsz.
• Inkább szenvedjek, minthogy elhagyjam azt a férfit, akit szeretek.
• Te nem szereted YongGukot. Csak azért vagy vele, mert úgy érzed, ennyivel tartozol neki. Oda adod neki magad minden egyes éjszaka, mint egy rossz kurva cserébe azért, hogy fedél legyen a fejed felett. Nem fogod ezt így sokáig bírni én ezt tudom jól. Ismerlek milyen vagy. Lehet, hogy boldog vagy mellette, de legboldogabb Zelo mellett lennél. Ő vele tartozol össze igazán nem pedig YongGukkal. Szenvedni fogsz és tönkre fogod magad tenni. Életed virága ez által hamarabb el fog múlni, mint ahogy kellene. Szenvedsz és mártírkodsz de nem veszed észre, annyira el vagy foglalva saját kis világoddal, hogy minden tökéletes legyen. De ha megöregszel, és egyedül maradsz, mert férjed meghal, gyerekeid, unokáid nem fognak veled szóba állni akkor fogsz rá jönni, hogy valójában mindent ott rontottál el, amikor nem Zelot választottad, hanem a kényelmes és biztonságos utat. Képes voltál az igaz szerelemről lemondani egy hazugságokkal teli tűzdelt kapcsolatért.
• Az én szerelmem YongGuk iránt nincs teli tűzdelve hazugságokkal.
• Igen kívülről ez látszik, sőt te is ezt látod, de mégis Zelora vágysz. Ő kell neked még mindig ennyi év után is. 
• Ha annyira kellene, nekem akkor nem üldözném minden áron el magamtól.
• Ez csak egy gyerekes játék. Minél jobban kell, annál jobban tagadod. Látszik rajtad, hogy még mindig szereted és ezt YongGuk és észrevette. Szerinted miért barátkozott újra össze ilyen hamar Zeloval?
• Azért mert azok is és egy bandában vannak.
• Tévedsz. Azért mert tudja, hogy te nem őt szereted ezért inkább közelebb hozta neked Zelot, hogy legyél boldog. YongGuk szeret téged és ezért halmoz el ajándékokkal. Azt hiszi, hogy majd így tovább fogsz vele maradni, de nem. Ha a szívedre hallgatsz pár nap és te már nem leszel vele. Ha az eszedre akkor nem fog rád várni más csak a sötét öntudatra ébredés, hogy legszebb éveidet elpazaroltad és nem sokára elragad, magával a bús komor halál ahol nem tudsz együtt lenni már azzal, akit szeretsz. Zelot el fogod veszíteni most már örökre.
• El is akarom veszíteni. Nem vagyok kíváncsi rá. Bántott és ezt nem fogom neki soha se megbocsátani. 
• Bántott? Nem te bántottad őt azzal, hogy túl makacs voltál? Önző voltál. Nem vetted figyelembe mit él át szívében, mert csak azt akartad, hogy veled legyen minden áron. Te bántottad őt. Te kínoztad őt és zavartad meg nyugodt életét démonjaiddal. Nem tudsz, elszakadni a múltadtól pedig eltudnál. Eltudnál, de nem akarsz. Nem akarsz felejteni pedig a felejtésre meg van az eszközöd, de te nem élsz vele. Dönts és még most mielőtt nem késő: igaz szerelem vagy egy életen át tartó hazugság mely te miattad szövődött. Így nem csak magadat fogod kínozni, hanem alítólagos szerelmedet is. Dönts még, ma mert holnap késő lesz.
• NEM TE FOGOD MEGMONDANI RIDO, HOGY MIT TEGYEK!!!!!!
• Honnan tudod, hogy Rido vagyok? – kacagott.
• Ismerem minden egyes módszered, hogy, hogy kergeted őrületbe az embereket. És te mondtad, hogy ha meghalsz, még akkor is van hatalmad. De egyet mondok felettem nincs hatalmad. Engem nem fogsz megőrjíteni. Nem foglalkozok veled.
• Elfuthatsz, de megmenekülni úgy se fogsz. - kopogtak az ajtón.
• Ki az?
• Én vagyok az Zelo.
• Mit akarsz?
• Bejöhetek?
• Nem.
• De akkor is bemegyek. - és bejött. - YongGuk küldött érted.
• Minek?
• Hogy öltözz fel és gyere le.
• Jó. Kimennél?
• Máskor is át öltöztél már előttem.
• Zelo nem mondom el még egyszer. TŰNJ EL!!! GET LOST!!! RIGHT NOW!!!
• Jól van már. Nem kell úgy ki akadni.
• TŰNJÉL MÁR KIFELÉ HÜLYE GYEREK!!! - végre kiment. Még, hogy végig nézi, hogy átöltözöm. Szemtelen dögje. Mikor lementem a kertbe a lélegzetem is elállt olyan gyönyörű volt minden. A vendégseregnek a felét se ismertem, de ez nem zavarta YongGukot mikor szóvá tettem neki.
• Akkor itt az ideje, hogy megismerd őket. - sorba oda vitt minden számomra ismeretlen emberhez és sorban bemutatott nekik. Volt köztük pár idol is és olyan emberek, akik idolok szeretnének lenni de YongGuktól várják a segítséget ez ügyben. Nagyon sok ember volt és mindenki egyszerre beszélt nevetett. Nem bírtam tovább elegem lett belőle.
• YongGuk.
• Igen? - fordult felém.
• Felviszem, a kicsit aludni nézd, mindjárt leragad a szeme.
• Jó rendben, de siess vissza.
• Úgy lesz. - megcsókoltam és indultam a ház felé. Nagy nehezen rá adtam a pizsamát és lefektettem. Elénekeltem neki a szokásos altatót és csöndben néztem tovább. Valaki szorosan átölelt hátulról.
• Hát nem gyönyörű szép a fiúnk?
• Zelo te mi a fenét művelsz? - megcsókolt. Ellöktem magamtól. - Felejts el.
• Nem tudlak. Hidd el próbáltam, de nem tudlak. Csak egyszer légy még az enyém, kérlek. Csak most az egyszer.
• Nem. Szeretem YongGukot és nem fogok te miattad vele összeveszni.
• Akarlak. - suttogta  kéjesen a fülembe.
• De én nem. - kimentem a szobából, de ő is jött utánam.
• Nem hiszek neked. - a falhoz nyomot és erőszakosan csókolt meg. Eleinte nem viszonoztam, de később már igen. Hajába túrtam ő pedig kezével simogatni kezdet.
• Zelo hagyjuk. Fejezzük, bekérlek. Szeretem a férjem.
• Nem te nem szereted a férjed. Te engem szeretsz. Mióta csak megláttál az óta szeretsz.
• Nagyon tévedsz.
• Ne játszd meg magad.
• Nem játszom meg magam.
• Mindig olyan nehezen adod meg magad nekem. És tudom, hogy nem sokára újra meg fogod magad adni nekem.
• Tévedsz. Soha nem kapsz meg többé. (nem így lett…)

3.rész: Egy rossz nap

• JiYong? Szia. Rá érsz? – mondtam kicsit komoran a telefonba. Kérdezés nélkül is tudni fogja, hogy baj van.
• Szia Jessi baby. Persze, hogy ráérek.
• Tudunk találkozni?
• Igen. 
• Elmegyek hozzád jó?
• Jó gyere. 
• Félóra és ott vagyok.
• Rendben várlak. - letettem a telefont és sietve GD- hez mentem. Mióta Zelo nincs a képbe én meg JiYong nagyon jó barátok lettünk. Mindig hozzá megyek, ha van valami bajom és mindig elmondok neki mindent. De fordítva is így van. Ha neki van, valami baja mindig nálam köt ki először. Jó vele úgy beszélgetni, hogy tudja az ember, hogy nincs semmi féle hátsó szándéka. Nagyon jó barát és segít mindenben, amiben csak tud. Oda értem házához becsengettem és nyílt is a kapu. Bementem a bejárati ajtón és mikor a nappali felé vettem az irányt egy lánnyal találtam magam szemben, aki egy szál bugyiban és GD ingében volt. Biztos jó éjszakája volt gondoltam magamban.
• Jessi baby. - jött felém tárt karokkal GD mikor meglátott. Átöleltem én is. A lány furcsán nézett rám mintha féltékeny lett volna, de nem nagyon állt szándékomba vele foglalkozni.
• Szia JiYong. Nem maradok, sokáig nem akarok zavarni csak, muszáj volt valakivel beszélnem. – mondtam neki idegesen, hadarva.
• Áááá nem zavarsz, gyere. – a lány elvörösödött, majd kényelmetlenül kezdte magát érezni gondolom azért, hogy JiYong ilyen könnyen lerázta. Nem foglalkozott a lánnyal, hanem beinvitált szobájába. - Gyere, ülj le. - leültem mellé az ágyra. - Na, mesélj mi a baj? - és elmeséltem neki mindent. Türelmesen végig hallgatott majd átölelt mikor sírva fakadtam. - Ne foglalkozz vele. Nem normális az a nő. De tudja, hogy nincs senkid?
• Persze, hogy tudja, ezt azért csinálja csak, hogy engem tudjon rugdosni. Nem tetszik neki, hogy a fia engem választott. Nem tehetek róla. Azt hittem mikor összejöttem YongGukkal, hogy végre lesz egy igazi családom. Hát nem így lett. Az ő családjából engem csak a bátyja szeret. Mindenki más úgy tekint, rám mintha én lennék maga a sátán.
• Pedig nem vagy az. Aranyos lány, vagy aki csak jót akar az embereknek. Ne foglalkozz mással csak is azzal, amit érzel a szívedben.
• Nem szeretnek engem, de akkor legalább hagynának minket békén. 
• Gyere ide. - átölelt és magához szorított én pedig viszonoztam. – Ha YongGuk helyében lennénk én megvédtelek volna. Elzavartam volna otthonról és már az ágyban lennénk és döngetnélek. – mondta utolsó kijelentését röhögve.
• Nagyon vicces vagy. – nevettem vele együtt én is.- Lassan megyek, mert aggódni fog YongGuk.
• Jól van baby. - mosolygott. - Fel a fejjel. Ne foglalkozz ezzel a nőszeméllyel. Tudom milyen érzés mikor meg van kötve a kezed és nem tehetsz semmit azokkal, akik téged bántanak. Ne ad fel. Vissza fogja ő még ezt kapni. És azzal a kis szőke nyomingerrel se foglalkozz. Dobd ki a levél darabjait és meglátod minden jobb lesz. A lelkiismereted is tisztább lesz. Tudom, hogy érzel még iránta valamit, de el kell felejtened. Végezned kell a múlttal.

Mikor haza értem nagyobb disznó ól volt a konyhába, mint mikor ott hagytam. Mérgesen mentem fel az emeletre, hogy számon kérjem YongGukot de már mind a ketten aludtak. Visszamentem a konyhába és rendet pakoltam. Kidobáltam minden kaját, amit ez a dög főzött, összébb pakoltam az edényeket és neki álltam mosogatni.
• Szia. - YongGuk volt az és átölelt hátulról. Leráztam magamról. Jelen pillanatban mérges voltam rá.
• Hagyjál.
• Miért.
• Látod nem pakolt el pedig te megígérted.
• Tudom és elnézést szeretnék kérni. - még jobban magához húzott és elkezdte csókolgatni a nyakam. Libabőrös lettem.
• Hagyjál! Ne hízelegjél. - megcsaptam a habos kezemmel.
• Gyere.
• Hová?
• Na, gyere fel velem.
• Meg kell csinálnom, mert te tuti, hogy nem fogod megcsinálni helyettem.
• Nem bírom ki várni.
• Akkor segíts. - hozzá vágtam a törölgető ruhát. Hozzá látott törölgetni, de hamar megunta. Lerakta a tányért és a ruhát az asztalra majd újra felém közeledett. Átölelt hátulról és a nyakam csókolgatta.
• Kérlek.
• Nem.
• Na, ne kínozz már.
• Nem.
• Na, jó engem ez nem érdekel. - felkapott és lábammal a levegőt rugdostam. Felcipelt a szobába és ledobott az ágyra a párnák közé.
• Engedj el te idióta.
• Nem foglak. Akarlak most azonnal.
• Az érdekel, hogy nekem nincs kedvem hozzá?
• Nem. - magamra húztam és megcsókoltam. Akartam ezt a bolondot, de jobb volt húzni az agyát. Mindennél jobban akartam most és ő még nem is tudta. Azt akartam, hogy végre 5 percig boldog legyek. Igen. Mindig boldog vagyok hisz vele vagyok, de ez nem ugyanaz a boldogság, amit más emberek éreznek. A felszínen boldog vagyok és tudom már számtalanszor azt mondtam, hogy boldog vagyok, de szívem legesleg mélyén nem. A szívem mélyén mindig fogok egy űrt érezni. Szüleim miatt, és a miatt, amit a múltban tettem. Sose fognak ezek miatt a tetteim miatt befogadni, vagy elfogadni. Nem fogják sose megérteni mit miért tettem és a legszomorúbb dolog nem is akarják megérteni. Ember vagyok én is. Ugyan olyan gyarló, mint bárki más. Nem különbözök senkitől és semmitől.
• Ez nagyon jó volt. - ölelt át YongGuk a kis akciónk után.
• Igen szerintem is az volt.
• Haragszol rám?
• Nem mert kéne?
• Nem csak azt hittem.
• Ne higgyél hülyeségeket. Ha haragudnék rád, akkor már nem élnél.
• Azzal tisztában vagyok. - nevetett majd újból magához szorított.

2.rész: Kavarodik

Reggel egyedül ébredtem. YongGuk már fent volt és Daesunggal játszott. Szeretem őket nézni, ahogy játszanak. Ilyenkor mindig olyan békés minden. Nincs semmire se gondunk és olyan mintha a percek megálltak volna, nekünk előnyt szerezni, hogy élvezzük egymás társaságát, amíg világ a világ. Nem akarom ezt az idillt semmi pénzért lerombolni. Olyan szép így az élet. Olyan jó lenne örökre így maradni.
• Jó reggelt fiúk. Beszállhatok? - rá csapott a fiam a kezemre mikor a játékhoz nyúltam.
• Nem. Hyun!! - és oda adta YongGuknak a labdát. Két éves a fiam és mégis olyan akaratos, mint én. Sőt lehet, hogy jobban. Mostanában minden időt együtt töltenek. Nem arról van szó, hogy engem nem szeret a fiam de YongGukal jobban el van. Lehet, hogy azért mert keveset van itthon. Nem baj. Nem akartam, hogy megtudja a fiam, hogy Zelo az apja. Jobb ez így mindenkinek. Jobb lesz neki abban a tudatban élnie, hogy YongGuk az ő vérszerinti apja. Bementem a szobánkba és újra elő vettem a levelet. Nem tudtam tőle megszabadulni. Újra és újra elolvastam minden egyes sorát. Nem volt szép levél. Lényegre törő volt és nem is azért érintette meg a szívem, mert olyan szépen fogalmazott volna, hanem azért mert tudtam, hogy még mindig szeret. Tudom, nem lenne szabad róla ábrándoznom, de nem tudok mit tenni. Még mindig van, egy szál, amiben tudok kapaszkodni, ha minden veszni, látszik az életemben. Összetéptem a levelet, de azzal a mozdulattal meg is bántam. Eltettem a levél darabjait, hogy legalább ez meg legyen. Felálltam és kiment a fiúkhoz.
• Kértek reggelit?
• Már ettünk. Nagyon korán kelt fel a kis fickó te pedig végre olyan jól aludtál, hogy nem volt szívem felkelteni.
• Ma mész valahová?
• Nem. Miért?
• Akkor jó, mert így legalább el tudok menni, vásárolni. Felöltözök és megyek is.
• Egyedül? - kérdezte megdöbbenve.
• Igen. Ha egyedül vagyok, jobban oda tudok figyelni.
• Nem engedlek el egyedül.
• Ne szórakozz már! - indultam a szobánk felé, hogy felöltözök. De ő utánam jött, bejött a szobába és becsukta az ajtót.
• Nem engedem, hogy egyedül menjél bárhová is.
• Na, most mi bajod van? - közeledet felém.
• Soroljam?
• Légy szíves.
• Egy ott vannak a hülye haverjaid a yakuzák. Ha egyszer megtaláltak máskor is megfognak, én pedig nem vagyok ott, hogy megvédjelek.
• Ők nem a haverjaim és amúgy is jól tudod, hogy meg tudom magam védeni.
• Na, ettől félek én. Nem akarom, hogy börtönbe kerülj, mert ők emberek nem vámpírok. Ők nem foszlanak szét azonnal. Értük börtönt kaphatsz ha rajta kapnak és téged eléggé könnyű kiszúrni a gyönyörű szép szemeid miatt. A következő ok Zelo. - szívem nagyot dobbant a neve hallatán.
• Mi van vele? – kérdeztem közönyösen mintha semmit se számítana nekem.
• Érez, még irántad valamit tudom jól és nem vagyok hülye te is iránta.
• Tévedsz te tényleg hülye vagy.
• A bátyám mondta, hogy kettesbe voltál vele mikor öltöztél.
• A bátyád ott se volt mikor bejött és amúgy is csak gratulálni jött be. Nem vagy normális és ráadásul még féltékeny is vagy. Meg kéne végre értened, hogy Zelo a múlt, de akárhányszor mondom, ezt neked te sose hiszed el. Nem érdekelsz akkor is elmegyek muszáj ki kapcsolnom. 
• Majd én segítek neked kikapcsolni. - átölelt és megcsókolt. 
• YongGuk ne…. A gyerek…. Oda kint…. Van.. Bármikor bejöhet… hallod? - mondtam neki miközben a nyakamat csókolgatta. 
• Igaz. El is felejtettem. Értsd meg szeretlek és féltelek. Haza jössz ezt bepótoljuk. – kacsintott egyet.
• Elmegyek. Sietek haza.
• Jó, de holnap veled megyünk. Vigyázz magadra kérlek.
• Bolond vagy. - felöltöztem és ki léptem az ajtón. Hála a jó égnek nem voltak sokan a bevásárlóközpontban így gyorsan végeztem. Hazafelé azon gondolkoztam el vajon mi a fene üthetett YongGukba, hogy ennyire megint elkezdet félteni. Zelotól? Mit akarnék én ugyan Zelotól? Semmit. De ezt már elmondtam ezerszer. Muszáj bíznia bennem, hogy én is tudjak magamba bízni. Mikor haza értem legnagyobb meglepetésemre Zelo volt nálunk és a fiammal játszott. Oda rohantam a fiamhoz és felkaptam.
• TŰNJ EL A FIAM KÖZELÉBŐL!!!! - ordítottam rá. - KI A FENE ENGEDETT BE TÉGED???
• Jessica én voltam az nyugi. Nem egyedül van. A fiúk már látni akartak téged és eljöttek meglátogatni Zelo pedig jött velük. - oda mentem Zelohoz és az ujjammal fenyegettem.
• Ha még egyszer meglátlak a fiam közelébe neked véged. Neked semmi közöd nincs hozzá.
• De van hisz az én fiam.
• Igen te megcsináltad, de nem te foglalkoztál velünk. Elhagytál.
• Nem tehetek róla.
• De tehetsz és felejtsd el a fiam. - megfordultam és bementem Daesunggal a szobájába. Szorosan magamhoz öleltem és puszilgattam fejét.
• Anya én celetlek.
• Én is kicsim. Én is. A mami nem haragszik rád azt ha azt hiszed csak meg akar téged védeni a gonosz emberektől mert nagyon szeret.
• Minden rendben? - kérdezte YongGuk.
• Igen minden rendben csak tudod régi emlékek felkavarodtak bennem. Lehet egy kicsit túlreagáltam a dolgokat hisz tudod, milyen vagyok. Megyek is. Szerintem jobb lesz, ha bocsánatot kérek tőle. Vigyázol Daesungra mindjárt jövök.
• Rendben. - kimentem a fiúkhoz ők pedig egyesével átöleltek, kérdezgették, hogy jól vagyok-e, hogy bánik velem YongGuk. Válaszoltam kérdéseikre én is egyesével átöleltem őket majd oda mentem Zelohoz és behívtam a konyhába majd magunk mögött becsuktam az ajtót.
• Zelo úgy tudja YongGuk, hogy bocsánatot kérek tőled, de ide figyelj, nem mondom, el többször szállj le rólam és a gyerekemről. Semmi közöd nincs hozzánk. Van, saját családod törődj azzal. - megfogta kezem és magához húzott.
• Ezt most úgy fogom venni, hogy ez a beszélgetés meg se történt. - megcsókolt én pedig megint viszonoztam akaratlanul. Édes ajkai könyörtelenül birtokolták enyéimet. Nem akart elengedni, folytatni akart minden ott ahol múltkor abba hagyta. Adtam neki egy pofont majd berohantam YongGukhoz Daesung szobájába. Átöleltem YongGukot majd megcsókoltam. Őt akartam magamon érezni. Azt akartam, hogy csak ő szeressen senki más.
• Kérlek, köszönj el tőlük a nevembe is jó?
• Rendben kicsim. - mikor elmentek akkor jöttem ki a szobából és egyenesen a kertbe mentem, hogy egy kis kerti munkával lehiggadjak. Zelo nem tudom, mit képzel magáról. Miért akar teljesen tönkre tenni? Miért nem jó minden, úgy ahogy van? Neki is van saját élete és családja és nekem is. De akkor is egy picit még szeretem, de nem hagynám el érte semmi pénzért YongGukot.  Nem soha nem. Zelo nem ér nekem ennyit, hogy egy ilyen nagyszerű embert elhagyjak. Olyan zavaros most minden, mint annak idején. Megint nem tudom eldönteni mi a helyes és mi nem. A szívem összezavarodott. Két dolgot akar egyszerre, de az agyam tudja, hogy csak egy dolgot kaphatok meg egyszerre. Zavaros az egész. Olyan, mint egy érthetetlen film, ami nem jól lett be fejezve te pedig értetlenül állsz a monitor előtt és magadban kérded, hogy most miről is szólt? Akkor most mi van? Értetlenül állsz a szereplők kilátástalan érzésein gondolkodva. Én is így érzek. Nem tudom, mi van, mit kéne tennem.
• Szia Jessi. Mit csinálsz?
• Nem tudom. - épp egy virágot ástam kifelé a földből.
• Azt miért vetted ki?
• Fogalmam sincs. - összeestem zokogva. Összedőlni készül az addigi tökéletes világom. Szánalmas vagyok, ahogy ott térdepelek és siránkozok, mint egy hat éves kisgyerek.

• Na, mi a baj? - átölelt és magához szorított. - Ennyire felkavart? Legközelebb nem teszek, ilyent esküszöm.
• Daesung?
• Elaludt.
• Úszok egyet. Az hátha lenyugtat. - bementem a házba felvettem fürdő ruhám. Rá néztem a kicsire és már indultam is lefelé. Bele mentem a vízbe és elkezdtem ide-oda úszni YongGuk pedig a szélén sétálva követett engem. - Nem maradok, bent sokáig tudod mennem, kell főzni.
• Mondtam már, hogy vegyünk fel egy bejárónőt. Te is tudnál, piheni nem kéne, annyit dolgoznod több időd lenne ránk.
• De nekem jó így. - lefröcsköltem.
• Szemtelenkedsz?
• Nem. - megint lefröcsköltem.
• Ki akarsz kapni? - kaján vigyor húzódott arcára.
• Nem. - s megint lefröcsköltem. Levette nadrágját és pólóját. Egy szál boxerben beugrott mellém én pedig visítottam egyet, ahogy karjaiban éreztem magam. - Engedj el! - utasítottam nevetve.
• Börtönbe zárlak, mert rossz kislány vagy. - megfordított és megcsókolt. Le akart vetkőztetni mikor megszólalt a csengő. - A francba. - mondtunk szinte egyszerre. Felkaptam a törülközőm magamra és indultam a kapu felé. YongGuk anyja volt az.
• Szia Jessica. - a lehető legflegmában.
• Jó napot asszonyom. - hajoltam meg előtte.
• Hol van a fiam? - s a drága fia egy szál vizes alsó gatyába jött az anyja elé. Hát persze miért is ne.
• Hát te anya?
• Én is örülök a találkozásnak fiam. - át akarta ölelni. - Meg ne merjél ölelni, amíg ilyen vizes vagy. - YongGuk lekapta rólam a törölközött, amit egy győztes mosollyal hajtott végre én pedig a hátára csaptam egy olyan "szemét vagy YongGuk" nézéssel. - Látom a terhesség nem nagyon viselt meg, de remélem, nem leszel többé terhes. Rosszul járna a világ, ha még több lenne belőled.
• Asszonyom ezt inkább majd én és a drága kicsi fia fogjuk eldönteni.
• De látom a szád nagysága maradt a régi. A szüleidet fel kellett volna pofozni mikor nevelni próbáltak, hogy rendesebb ember legyen belőled és ne legyél ilyen szemtelen meg pimasz. De hát a korcsnak is korcsa születik. - nyitottam volna a szám szóra, de nem tudtam, mert szemembe könnyek gyűltek a szüleim iránt érzett hiány miatt és a dühtől. - Be se invitálsz már a fiam házába?
• Tudja a járást minek?
• Azért mert vendég vagyok.
• Anya fejezd, már bekérlek. - bementünk a házba.
• Hol van az a kölyök?
• A szobájában alszik és az a kölyök anya az én fiam.
• Esetleg csak papíron. És ha már itt tartunk, ha a kölyök ide fent alszik, ti miért vagytok lent pancsikolni? Mi lesz, hogy ha valami baja lesz?
• Anya nekünk is kell egy kis kikapcsolódás. 
• Én nekem mellettetek nem volt fiam. Annyi volt a kikapcsolódás, míg aludtatok de még annyi se mert még akkor is ott ültem az ágyatok felett.
• Lehet, hogy ezért vannak rémálmaid szívem. - fordultam cinikus mosollyal YongGuk felé.
• Kisasszony én a helyedbe meg se szólalnék. Nem érzem az ebéd illatát.
• Mivel most értem haza nem rég.
• És ráérsz pancsikolni?
• Igen rá érek amúgy is mi köze hozzá?
• Nem baj fiam majd én főzök neked.
• Anya nem kell. Majd Jessica főz.
• Mióta veled van a fiam csak fogyott.
• Be ne merjen menni a konyhámba. - álltam el az útját tiltakozva.
• Nem a tied, hanem a fiamé.
• Tudja, mit akkor a fia bassza meg a házat engem meg maga hagyjon békén. - ott hagytam és felmentem a fiam mellé majd ágya mellett a széken ülve elaludtam. Sírt a kisfiam mikor felébredtem. Felvettem megnyugtattam majd vittem lefelé a konyha irányába, mert tudtam, hogy éhes. Mikor bementem a konyhába ez a banya szétpakolt mindent. Úgy nézett ki az egész konyha, mint egy háborús övezet. Csináltam a fiamnak tejbegrízt majd megetettem. YongGuk sétált be a konyhába és hátulról átölelt majd lehajolt és megpuszilta fejem tetejét.
• Jól aludtál?
• Igen. Honnan…
• Felmentem megnézni minden rendben van-e. Ne foglalkozz anyámmal. Tudod milyen.
• Itt van még?
• Igen.
• Remélem rendet fog rakni.
• Megígérem. - ekkor varázsszóra bejött hozzánk, de nem vettük észre, mert YongGuk épp akkor hajolt le megcsókolni. - Szeretlek nagyon is. És tudod, mi van?
• Na, mi? - kérdeztem mosolyogva.
• Éjjel nappal csak téged akarlak minden formában. Azt akarom, hogy minden formában meg tudjalak kapni.
• És ezt pont a gyerek előtt kell megbeszélnetek fiam.
• Anya!
• Jó, hogy végre abba hagytad a lustálkodást és lejöttél. Tessék. - vágta hozzám a mosogató szivacsot.
• Mit kezdjek én ezzel?
• Talán el kéne mosogatni.
• Nem én csináltam a disznó ólat, hanem maga. 
• Azt mondtad a te konyhád.
• Na, jó nekem magából most van elegem. Tessék YongGuk a fiad. - nyújtottam át Daesungot. - Felmegyek átöltözni és addig haza sem jövök, míg ez itt van. - azzal kifordultam és rohantam fel felé a lépcsőn. Mikor lementem hallottam, hogy YongGuk anyja nagyon magyarázz valamit fiának. 
• Kis fiam annyi mindenkit megkaphattál volna miért pont egy ilyen kerekszeműt? És ráadásul yakuzákkal cimborál. Szégyent hozol vele ránk. Hagyd el most még nem késő. Kérlek, fiam ne hozz szégyent ránk. Hagyd el. És ráadásul ez a kölyök nem is a tied szóval még nem is tud fenyegetéssel maga mellett tartani téged.
• Anya tudod jól, hogy szeretlek, de most fejezd be. Daesung olyan nekem, mintha fiam lenne és Jessicanal jobbat itt úgyse találtam volna. Mert nekem nem olyan lány kell, akiből van vagy száz másik, hanem olyan, akiből egy van és szeret engem. Nekem ő kell minden hibájával együtt. És tudomásom szerint elmondtam neked mindent mit miért tett és ráadásul arra is megkértelek már, hogy ne tegyél a szüleire célzást, mert meghaltak.
• Nem érdekel ez a véleményem. - szó nélkül kisétáltam a bejárati ajtón és GD felé vettem az irányt.

 

1.rész: Minden napok.

Már egy hete. Már egy hete, hogy YongGukkal összeházasodtunk. Már egy hete, hogy Zelo adott egy levelet. Bolond. Az érzéseim nem fognak megváltozni akár mit fog tenni. Azt mondta vár rám. Várjon, nem tudok mit tenni. Nem akarom őt én csak YongGukot akarom. Ő az, az ember, aki szeret és vigyáz rám. Nem kereset még Zelo és nem is bántam. Ne is keressen. Nem akarok vele se beszélni se találkozni. Még rá gondolni se akarok. YongGuk minden téren boldoggá tesz. Meg ad nekem és fiamnak Daesungnak mindent. Vettünk egy házat, egy saját házat én pedig elrepültem Tokyoba, hogy visszaadjam főnökömnek a házam kulcsát. Nem nagyon örült neki, hogy nem kell nekem már tovább, de elmagyaráztam neki mindent. Elmeséltem, hogy mi történt velem miután elmentem tőlük. Boldog volt. Boldog volt, hogy talpra tudtam állni és boldog vagyok választottam oldalán. Igen boldog vagyok és ezt már régen tudtam kimondani. Köszönök neked mindent YongGuk. Ígérem, nem fogok csalódást okozni. Mindig melletted leszek, bármi történjen velünk. Nem foglak magadra hagyni hisz te se hagytál engem sose. Mindig számíthattam rád. Mindig ott voltál velem, ha baj volt. Megérdemled, hogy én is ugyan úgy szeresselek téged, ahogy te szeretsz engem.
• Jessica ne ábrándoz. - szólt rám mikor készülődött a TS.-be. - Elvigyem a picit bölcsibe? 
• Igen kérlek. Nagyon hálás lennék mert sok dolgom van és nem biztos, hogy végzek vele.
• De délután neked kell érte menni, mert tudod este koncertünk lesz.
• Oké rendben. Legyetek nagyon jók. Állj csak meg.
• Mi az?
• Hol marad a reggeli puszim?
• Jaj Jessi. – forgatta szemeit majd megcsókolt. - Sietek haza és kérlek, most várj meg, mert már nagyon…
• Megvárlak, menjél. - adtam az én pici fiamnak is egy puszit és útnak engedtem őket. Visszamentem a konyhába összepakoltam a tányérokat elmosogattam majd elkezdtem feltakarítani a lakást. YongGuk nem változott semmit. Ugyan az a rendetlen fiú maradt mint mikor megismertem. Nem bántam, hogy nem változott semmit. Ne is változzon. Én azért vagyok, hogy ezeket a dolgokat megcsináljam ő pedig azért, hogy vigyázzon ránk. Szeretem. Érte bármit megtennék. Pórszívóztam mikor valaki megfogott hátulról. Azt hittem YongGuk az ezért hát jobban hozzá dörzsöltem magam.
• YongGuk mit keresel te itthon? Már hiányzom? Nem érdekelsz estig ki kell bírnod. - megfordultam és azt hittem meghalok. Zelo volt az. - Te mi a fenét művelsz itt? – ugrottam el tőle.
• Nyitva volt az ajtó.
• Neked nem próbálni kellene?- kérdeztem felháborodva.
• Nem. 
• Menj el Zelo kérlek. Hagyj engem békén most már. – toltam, kifelé de nem engedte magát. Testét alig tudtam megmozdítani.
• Nem tudlak. Nem tudlak elfelejteni. Értsd már meg. Kellesz nekem. Kérlek.
• Nem. - megcsókolt. Régen csókolt már meg.  Úgy tűnt hiányzott a csókja. Nagyon is. Akaratlanul viszonoztam és most nem tudtam abba hagyni. Nem. Akárhogy küszködtem ellene nem ment. Szívemben legbelül még mindig szeretem Zelot. Nagyon is. Felkapott és felültetett az asztalra, elkezdte rólam lefejtegetni a ruhát én pedig hagytam. Engedtem minden egyes érintését. Át adtam magam minden egyes tettének. Szeretem őt is és YongGukot is. YongGuk… Rá gondoltam és nem akartam tovább Zelot. Nem akarom YongGukot megbántani. Nem érdemli meg. Ő olyan jó ember.
• Zelo ne kérlek ne… Nem szabad... Kérlek, menj el és ne keres többet. Nem akarom, hogy keress, hidd el nekem YongGuk kell és nem te. Felejts el.

Este volt már jobban mondva 11 is elmúlt, de még YongGuk nem tért haza. Egyelőre nem bántam. Egész nap Zelo és ő járt a fejembe. Vajon jól döntöttem? Ez hülye kérdés még szép, hogy jól döntöttem. Zelo becsapott, felcsinált majd leszarta a fejem magasról. Jól döntöttem. De akkor is a sok bántás után még mindig érzek Zelo iránt valamit. Most kell lépnem. Most kell ezt a gondolatot gyökerestől ki tépni az agyamból. Nem kell Zelo. Nem, nem, nem. Nem lehet minden olyan, mint régen. Én már máshoz tartozom. Más az életem, a célom, mindenem. Egyetlen ember lehet csak az életembe és ez YongGuk.
• Szia, drágám megérkeztem. – lépett be a szoba ajtaján szerelmem. Fáradtnak és nyúzottnak tűnt.
• Szia. Milyen volt?
• Jó volt. Szokás szerint megint őrjöngtek és most Zelo se volt béna. Újra önmaga lett. Biztos talált egy csajt. A felesége nem olyan édes, mint az enyém. – megcsókolt. – Tehát nem is csodálkozok, hogy más lányoknál keresi a boldogságot. Na, megyek, lefürdök, mert hulla vagyok.
• Jól van. Kérsz valamit enni?
• Most nem. Megfürdök, és utána inkább alszok. - elment lezuhanyozni én pedig nem akartam ennyibe hagyni a dolgot hisz ő kérlelt reggel. Csak ő miatta maradtam fent egész éjszaka. Utána mentem. Mikor beléptem a fürdő szobába már csak boxerre volt rajta. - Hát te?
• Mi hát te? - közeledtem felé kecses léptekkel. - Tán zavarok?
• Nem, de most nagyon fáradt vagyok. – hangjából hallatszott a könyörgés. Tényleg fáradt.
• Tudom jól azért jöttem. - felültem a mosógépre ő pedig beállt a két lábam közé. Kezeit a combomra tette majd simogatta őket. Egyre fentebb, és bentebb járt a keze.
• Gonoszkodsz?
• Talán. 
• Elhanyagollak?
• Nem. De amúgy is, hogy jön ez ide?
• Akkor szoktál ilyen akaratos lenni.
• Nem vagyok az csak, mint feleséged segíteni akarok neked, mert látom fáradt vagy.
• Azért jössz ide így?
• Hogy így? - megcsókolt követelőzően és alig akarta abbahagyni. Gyengéden megharaptam alsó ajkát, de a vártnál ő ettől jobban beindult. Levette rólam trikómat és bugyimat majd levette magáról a boxert. Megfogott és velem együtt bement a zuhany alá. Kinyitotta a csapott és úgy csókolt tovább. - Tegyél le! – mondtam hangosan miközben nevettem.
• Nem és ne kiabálj mert valaki mellettünk eggyel aludna. Most egy kicsit lehűtlek kisasszony. 
• Itt?
• Igen. Van más ötleted, hogy hol tudlak lehűteni?
• Igen a szobába.
• Az nem jó. 
• De az. 
• Nem. - rá tett merevedő férfiasságára és magáévá tett. Hangosan nyögtünk fel mind a ketten mikor elélveztünk. Még álltunk egy kicsit a kis akciónk után a tus alatt és egymást fürdettük YongGuk édes illatú tusfürdőjével.
• Bolond vagy YongGuk. - mondtam neki mikor már az ágyban feküdtünk.
• Tudom. - magához szorított és adott egy puszit a homlokomra. - Nem akarlak elveszíteni. Nagyon szeretlek.
• Én is abban biztos lehetsz. Neked köszönhetem, hogy élek.
• Buta vagy.
• Nem ez így van. Ha te nem lennél én még mindig yakuza lennék, és talán ki tudja, már nem is élnék.
• Ne nekem köszönd, hanem a fiadnak. De most inkább aludjunk, mert hulla vagyok. - betakart és egymás karjaiban el is aludtunk.