2.rész: Kavarodik

Reggel egyedül ébredtem. YongGuk már fent volt és Daesunggal játszott. Szeretem őket nézni, ahogy játszanak. Ilyenkor mindig olyan békés minden. Nincs semmire se gondunk és olyan mintha a percek megálltak volna, nekünk előnyt szerezni, hogy élvezzük egymás társaságát, amíg világ a világ. Nem akarom ezt az idillt semmi pénzért lerombolni. Olyan szép így az élet. Olyan jó lenne örökre így maradni.
• Jó reggelt fiúk. Beszállhatok? - rá csapott a fiam a kezemre mikor a játékhoz nyúltam.
• Nem. Hyun!! - és oda adta YongGuknak a labdát. Két éves a fiam és mégis olyan akaratos, mint én. Sőt lehet, hogy jobban. Mostanában minden időt együtt töltenek. Nem arról van szó, hogy engem nem szeret a fiam de YongGukal jobban el van. Lehet, hogy azért mert keveset van itthon. Nem baj. Nem akartam, hogy megtudja a fiam, hogy Zelo az apja. Jobb ez így mindenkinek. Jobb lesz neki abban a tudatban élnie, hogy YongGuk az ő vérszerinti apja. Bementem a szobánkba és újra elő vettem a levelet. Nem tudtam tőle megszabadulni. Újra és újra elolvastam minden egyes sorát. Nem volt szép levél. Lényegre törő volt és nem is azért érintette meg a szívem, mert olyan szépen fogalmazott volna, hanem azért mert tudtam, hogy még mindig szeret. Tudom, nem lenne szabad róla ábrándoznom, de nem tudok mit tenni. Még mindig van, egy szál, amiben tudok kapaszkodni, ha minden veszni, látszik az életemben. Összetéptem a levelet, de azzal a mozdulattal meg is bántam. Eltettem a levél darabjait, hogy legalább ez meg legyen. Felálltam és kiment a fiúkhoz.
• Kértek reggelit?
• Már ettünk. Nagyon korán kelt fel a kis fickó te pedig végre olyan jól aludtál, hogy nem volt szívem felkelteni.
• Ma mész valahová?
• Nem. Miért?
• Akkor jó, mert így legalább el tudok menni, vásárolni. Felöltözök és megyek is.
• Egyedül? - kérdezte megdöbbenve.
• Igen. Ha egyedül vagyok, jobban oda tudok figyelni.
• Nem engedlek el egyedül.
• Ne szórakozz már! - indultam a szobánk felé, hogy felöltözök. De ő utánam jött, bejött a szobába és becsukta az ajtót.
• Nem engedem, hogy egyedül menjél bárhová is.
• Na, most mi bajod van? - közeledet felém.
• Soroljam?
• Légy szíves.
• Egy ott vannak a hülye haverjaid a yakuzák. Ha egyszer megtaláltak máskor is megfognak, én pedig nem vagyok ott, hogy megvédjelek.
• Ők nem a haverjaim és amúgy is jól tudod, hogy meg tudom magam védeni.
• Na, ettől félek én. Nem akarom, hogy börtönbe kerülj, mert ők emberek nem vámpírok. Ők nem foszlanak szét azonnal. Értük börtönt kaphatsz ha rajta kapnak és téged eléggé könnyű kiszúrni a gyönyörű szép szemeid miatt. A következő ok Zelo. - szívem nagyot dobbant a neve hallatán.
• Mi van vele? – kérdeztem közönyösen mintha semmit se számítana nekem.
• Érez, még irántad valamit tudom jól és nem vagyok hülye te is iránta.
• Tévedsz te tényleg hülye vagy.
• A bátyám mondta, hogy kettesbe voltál vele mikor öltöztél.
• A bátyád ott se volt mikor bejött és amúgy is csak gratulálni jött be. Nem vagy normális és ráadásul még féltékeny is vagy. Meg kéne végre értened, hogy Zelo a múlt, de akárhányszor mondom, ezt neked te sose hiszed el. Nem érdekelsz akkor is elmegyek muszáj ki kapcsolnom. 
• Majd én segítek neked kikapcsolni. - átölelt és megcsókolt. 
• YongGuk ne…. A gyerek…. Oda kint…. Van.. Bármikor bejöhet… hallod? - mondtam neki miközben a nyakamat csókolgatta. 
• Igaz. El is felejtettem. Értsd meg szeretlek és féltelek. Haza jössz ezt bepótoljuk. – kacsintott egyet.
• Elmegyek. Sietek haza.
• Jó, de holnap veled megyünk. Vigyázz magadra kérlek.
• Bolond vagy. - felöltöztem és ki léptem az ajtón. Hála a jó égnek nem voltak sokan a bevásárlóközpontban így gyorsan végeztem. Hazafelé azon gondolkoztam el vajon mi a fene üthetett YongGukba, hogy ennyire megint elkezdet félteni. Zelotól? Mit akarnék én ugyan Zelotól? Semmit. De ezt már elmondtam ezerszer. Muszáj bíznia bennem, hogy én is tudjak magamba bízni. Mikor haza értem legnagyobb meglepetésemre Zelo volt nálunk és a fiammal játszott. Oda rohantam a fiamhoz és felkaptam.
• TŰNJ EL A FIAM KÖZELÉBŐL!!!! - ordítottam rá. - KI A FENE ENGEDETT BE TÉGED???
• Jessica én voltam az nyugi. Nem egyedül van. A fiúk már látni akartak téged és eljöttek meglátogatni Zelo pedig jött velük. - oda mentem Zelohoz és az ujjammal fenyegettem.
• Ha még egyszer meglátlak a fiam közelébe neked véged. Neked semmi közöd nincs hozzá.
• De van hisz az én fiam.
• Igen te megcsináltad, de nem te foglalkoztál velünk. Elhagytál.
• Nem tehetek róla.
• De tehetsz és felejtsd el a fiam. - megfordultam és bementem Daesunggal a szobájába. Szorosan magamhoz öleltem és puszilgattam fejét.
• Anya én celetlek.
• Én is kicsim. Én is. A mami nem haragszik rád azt ha azt hiszed csak meg akar téged védeni a gonosz emberektől mert nagyon szeret.
• Minden rendben? - kérdezte YongGuk.
• Igen minden rendben csak tudod régi emlékek felkavarodtak bennem. Lehet egy kicsit túlreagáltam a dolgokat hisz tudod, milyen vagyok. Megyek is. Szerintem jobb lesz, ha bocsánatot kérek tőle. Vigyázol Daesungra mindjárt jövök.
• Rendben. - kimentem a fiúkhoz ők pedig egyesével átöleltek, kérdezgették, hogy jól vagyok-e, hogy bánik velem YongGuk. Válaszoltam kérdéseikre én is egyesével átöleltem őket majd oda mentem Zelohoz és behívtam a konyhába majd magunk mögött becsuktam az ajtót.
• Zelo úgy tudja YongGuk, hogy bocsánatot kérek tőled, de ide figyelj, nem mondom, el többször szállj le rólam és a gyerekemről. Semmi közöd nincs hozzánk. Van, saját családod törődj azzal. - megfogta kezem és magához húzott.
• Ezt most úgy fogom venni, hogy ez a beszélgetés meg se történt. - megcsókolt én pedig megint viszonoztam akaratlanul. Édes ajkai könyörtelenül birtokolták enyéimet. Nem akart elengedni, folytatni akart minden ott ahol múltkor abba hagyta. Adtam neki egy pofont majd berohantam YongGukhoz Daesung szobájába. Átöleltem YongGukot majd megcsókoltam. Őt akartam magamon érezni. Azt akartam, hogy csak ő szeressen senki más.
• Kérlek, köszönj el tőlük a nevembe is jó?
• Rendben kicsim. - mikor elmentek akkor jöttem ki a szobából és egyenesen a kertbe mentem, hogy egy kis kerti munkával lehiggadjak. Zelo nem tudom, mit képzel magáról. Miért akar teljesen tönkre tenni? Miért nem jó minden, úgy ahogy van? Neki is van saját élete és családja és nekem is. De akkor is egy picit még szeretem, de nem hagynám el érte semmi pénzért YongGukot.  Nem soha nem. Zelo nem ér nekem ennyit, hogy egy ilyen nagyszerű embert elhagyjak. Olyan zavaros most minden, mint annak idején. Megint nem tudom eldönteni mi a helyes és mi nem. A szívem összezavarodott. Két dolgot akar egyszerre, de az agyam tudja, hogy csak egy dolgot kaphatok meg egyszerre. Zavaros az egész. Olyan, mint egy érthetetlen film, ami nem jól lett be fejezve te pedig értetlenül állsz a monitor előtt és magadban kérded, hogy most miről is szólt? Akkor most mi van? Értetlenül állsz a szereplők kilátástalan érzésein gondolkodva. Én is így érzek. Nem tudom, mi van, mit kéne tennem.
• Szia Jessi. Mit csinálsz?
• Nem tudom. - épp egy virágot ástam kifelé a földből.
• Azt miért vetted ki?
• Fogalmam sincs. - összeestem zokogva. Összedőlni készül az addigi tökéletes világom. Szánalmas vagyok, ahogy ott térdepelek és siránkozok, mint egy hat éves kisgyerek.

• Na, mi a baj? - átölelt és magához szorított. - Ennyire felkavart? Legközelebb nem teszek, ilyent esküszöm.
• Daesung?
• Elaludt.
• Úszok egyet. Az hátha lenyugtat. - bementem a házba felvettem fürdő ruhám. Rá néztem a kicsire és már indultam is lefelé. Bele mentem a vízbe és elkezdtem ide-oda úszni YongGuk pedig a szélén sétálva követett engem. - Nem maradok, bent sokáig tudod mennem, kell főzni.
• Mondtam már, hogy vegyünk fel egy bejárónőt. Te is tudnál, piheni nem kéne, annyit dolgoznod több időd lenne ránk.
• De nekem jó így. - lefröcsköltem.
• Szemtelenkedsz?
• Nem. - megint lefröcsköltem.
• Ki akarsz kapni? - kaján vigyor húzódott arcára.
• Nem. - s megint lefröcsköltem. Levette nadrágját és pólóját. Egy szál boxerben beugrott mellém én pedig visítottam egyet, ahogy karjaiban éreztem magam. - Engedj el! - utasítottam nevetve.
• Börtönbe zárlak, mert rossz kislány vagy. - megfordított és megcsókolt. Le akart vetkőztetni mikor megszólalt a csengő. - A francba. - mondtunk szinte egyszerre. Felkaptam a törülközőm magamra és indultam a kapu felé. YongGuk anyja volt az.
• Szia Jessica. - a lehető legflegmában.
• Jó napot asszonyom. - hajoltam meg előtte.
• Hol van a fiam? - s a drága fia egy szál vizes alsó gatyába jött az anyja elé. Hát persze miért is ne.
• Hát te anya?
• Én is örülök a találkozásnak fiam. - át akarta ölelni. - Meg ne merjél ölelni, amíg ilyen vizes vagy. - YongGuk lekapta rólam a törölközött, amit egy győztes mosollyal hajtott végre én pedig a hátára csaptam egy olyan "szemét vagy YongGuk" nézéssel. - Látom a terhesség nem nagyon viselt meg, de remélem, nem leszel többé terhes. Rosszul járna a világ, ha még több lenne belőled.
• Asszonyom ezt inkább majd én és a drága kicsi fia fogjuk eldönteni.
• De látom a szád nagysága maradt a régi. A szüleidet fel kellett volna pofozni mikor nevelni próbáltak, hogy rendesebb ember legyen belőled és ne legyél ilyen szemtelen meg pimasz. De hát a korcsnak is korcsa születik. - nyitottam volna a szám szóra, de nem tudtam, mert szemembe könnyek gyűltek a szüleim iránt érzett hiány miatt és a dühtől. - Be se invitálsz már a fiam házába?
• Tudja a járást minek?
• Azért mert vendég vagyok.
• Anya fejezd, már bekérlek. - bementünk a házba.
• Hol van az a kölyök?
• A szobájában alszik és az a kölyök anya az én fiam.
• Esetleg csak papíron. És ha már itt tartunk, ha a kölyök ide fent alszik, ti miért vagytok lent pancsikolni? Mi lesz, hogy ha valami baja lesz?
• Anya nekünk is kell egy kis kikapcsolódás. 
• Én nekem mellettetek nem volt fiam. Annyi volt a kikapcsolódás, míg aludtatok de még annyi se mert még akkor is ott ültem az ágyatok felett.
• Lehet, hogy ezért vannak rémálmaid szívem. - fordultam cinikus mosollyal YongGuk felé.
• Kisasszony én a helyedbe meg se szólalnék. Nem érzem az ebéd illatát.
• Mivel most értem haza nem rég.
• És ráérsz pancsikolni?
• Igen rá érek amúgy is mi köze hozzá?
• Nem baj fiam majd én főzök neked.
• Anya nem kell. Majd Jessica főz.
• Mióta veled van a fiam csak fogyott.
• Be ne merjen menni a konyhámba. - álltam el az útját tiltakozva.
• Nem a tied, hanem a fiamé.
• Tudja, mit akkor a fia bassza meg a házat engem meg maga hagyjon békén. - ott hagytam és felmentem a fiam mellé majd ágya mellett a széken ülve elaludtam. Sírt a kisfiam mikor felébredtem. Felvettem megnyugtattam majd vittem lefelé a konyha irányába, mert tudtam, hogy éhes. Mikor bementem a konyhába ez a banya szétpakolt mindent. Úgy nézett ki az egész konyha, mint egy háborús övezet. Csináltam a fiamnak tejbegrízt majd megetettem. YongGuk sétált be a konyhába és hátulról átölelt majd lehajolt és megpuszilta fejem tetejét.
• Jól aludtál?
• Igen. Honnan…
• Felmentem megnézni minden rendben van-e. Ne foglalkozz anyámmal. Tudod milyen.
• Itt van még?
• Igen.
• Remélem rendet fog rakni.
• Megígérem. - ekkor varázsszóra bejött hozzánk, de nem vettük észre, mert YongGuk épp akkor hajolt le megcsókolni. - Szeretlek nagyon is. És tudod, mi van?
• Na, mi? - kérdeztem mosolyogva.
• Éjjel nappal csak téged akarlak minden formában. Azt akarom, hogy minden formában meg tudjalak kapni.
• És ezt pont a gyerek előtt kell megbeszélnetek fiam.
• Anya!
• Jó, hogy végre abba hagytad a lustálkodást és lejöttél. Tessék. - vágta hozzám a mosogató szivacsot.
• Mit kezdjek én ezzel?
• Talán el kéne mosogatni.
• Nem én csináltam a disznó ólat, hanem maga. 
• Azt mondtad a te konyhád.
• Na, jó nekem magából most van elegem. Tessék YongGuk a fiad. - nyújtottam át Daesungot. - Felmegyek átöltözni és addig haza sem jövök, míg ez itt van. - azzal kifordultam és rohantam fel felé a lépcsőn. Mikor lementem hallottam, hogy YongGuk anyja nagyon magyarázz valamit fiának. 
• Kis fiam annyi mindenkit megkaphattál volna miért pont egy ilyen kerekszeműt? És ráadásul yakuzákkal cimborál. Szégyent hozol vele ránk. Hagyd el most még nem késő. Kérlek, fiam ne hozz szégyent ránk. Hagyd el. És ráadásul ez a kölyök nem is a tied szóval még nem is tud fenyegetéssel maga mellett tartani téged.
• Anya tudod jól, hogy szeretlek, de most fejezd be. Daesung olyan nekem, mintha fiam lenne és Jessicanal jobbat itt úgyse találtam volna. Mert nekem nem olyan lány kell, akiből van vagy száz másik, hanem olyan, akiből egy van és szeret engem. Nekem ő kell minden hibájával együtt. És tudomásom szerint elmondtam neked mindent mit miért tett és ráadásul arra is megkértelek már, hogy ne tegyél a szüleire célzást, mert meghaltak.
• Nem érdekel ez a véleményem. - szó nélkül kisétáltam a bejárati ajtón és GD felé vettem az irányt.